Terepen fél?

Ebben az írásban szintén egy Olvasói kérdésre szeretnék választ adni. A téma pedig nem más, amiben azt hiszem, már minden lovasnak volt valamilyen módon része: a terepen félős, ijedezős ló.

Első körben nagyon fontosnak tartom, hogy amíg valaki lovardán belül nem érzi egyensúlyban magát a lovával, addig nem is érdemes kilovagolnia. Fő a testi-lelki épség, rossz élményre se lónak, se lovasnak nincs szüksége! Terepre lovagolni ugyanis jó, viszont sok olyan körülményt hoz magával, ami mind a ló, mind a lovas számára szokatlan, új, avagy akár zavaró. A jó hír viszont az, hogy mint általában a problémákra, erre is akad megoldás!

Kezdjük azzal, amit már mindenki meglehetősen unni szokott: ismerjük meg a lovardában saját lovunk alapvető igényeit és hiányosságait! Erősítsük meg a kapcsolatunkat a lovunkkal, hiszen erre a kapcsolatra van szükségünk terepen is, ez az, ami erősebb mindennél. Az, aki bent karámban nem kezeli otthonosan lova reakcióit, annak azt javaslom, hogy dolgozzon még egy kicsit a témán, és várjon a tereppel. Ez nem szégyen, hanem pont erősség! Az a helyes, ha belátjuk gyengéinket, és keményen dolgozunk azok megerősítésén. Másrészt, a bizalom az, amin szintén kőkeményen dolgoznunk kell, hiszen lássuk be, vannak lovak, akik minden feladatot megoldanak bent a pályán, nem ellenkeznek, lelkesek, viszont terepen hirtelen egy félős tyúkká válnak. Mindez pedig arra vezethető vissza, hogy a bizalom hiányos a ló és lovas között.

Nézzünk konkrétan néhány helyzetet, amikkel kint szembesülhetünk!

  1. Amikor a ló átcsap figyelmetlenbe, illetve emocionálisan túlfűtötté válik

Ez akkor történhet meg, ha a lovad belső egyensúlya felborul egy ismeretlen, avagy számára veszélyesnek, újnak tűnő tárgy/helyzet miatt. Nagyon, avagy talán a legfontosabb dolog, hogy ilyenkor NE veszítsd el a nyugalmadat – tudom, mondani egyszerű. Gondolj bele az ő helyzetébe! Menekülő állat, lát hirtelen egy „veszélyes” tárgyat, és te őt rugdosva érvényesíted az akaratodat. Soha ne feledd, a lóval történő munka semmi másról, csak a kapcsolatotokról szól. Cél, hogy olyan kapcsolatod legyen, ahol a ló teljes mértékben megbízva Benned, teljesíti kéréseidet – jobb esetekben a gondolatolvasás szintjén. Ezen kapcsolat eléréséhez terepen is higgadtan, türelmesen kell viselkedni, és itt is érvényes a mondás: ahol a lovas tudása véget ér, ott kezdődik az agresszió. Ilyen helyzetben a legjobb, ha a ló mindkét szemével, néhány méter távolságból megvizsgálhatja a félelem tárgyát, hiszen ekkor látják azt a legjobban. Ha el akar fordulni tőle, akkor egész egyszerűen (és nyugodtan) fordítsd vissza (ehhez egy szár használata bőven elég, és felejtsük el a száj fűrészelését két szárral, mert az csak ront a helyzeten az okozott fájdalom miatt). Ha nagyon táncol, akkor adj neki időt, és légy türelmes, tudasd vele, hogy Te nem azt akarod, hogy most egy oroszlán bátorságával odamenjen, hanem hogy távolságban megálljon és nézze meg mindkét szemével az adott dolgot. A lényeg, ne engedd neki, hogy ösztöne szerint „elrohanjon”. Ha kell, szállj le, és földről folytasd a fentieket onnan, amíg meg nem nyugszik! Mivel a ló természeténél fogva kíváncsi, a megnyugvás (ami a lótól függően eltérő időt vesz igénybe) után gyakran látom, hogy még maguk akarnak odamenni és megszagolni a tárgyat. Ezt mindenképp támogatni kell! Ilyenkor tanulja meg, hogy bízhat bennünk a nehezebb helyzetekben is, és bővül a tudáskészlete az „idegenből lett, ismert tárgyak” terén.

  1. Ha úgy érzed, kevés figyelmet szentel Rád a lovad

Igen gyakori szituáció. A ló figyelme lehet megosztott, de minél megosztottabb, annál nagyobb a káosz kialakulásának az esélye, a káosz pedig átcsaphat jobb agyféltekés viselkedésbe (toporzékol, felgyorsul, „hisztis” lesz, idegesség miatt leizzad, csapkodja a fejét – farkát, súlyosabb esetben kirúg, vagy ágaskodik). Nos, szerintem kiegyezhetünk abban, hogy mi ezt annyira nem szeretjük. Szóval, a legjobb, ha a ló figyelmének NAGY RÉSZE terepen is minket illet meg, hiszen a mi feladatunk, hogy nyugodtan és helyesen irányítsuk őt. Legjobb, ha figyelem vesztés érzése esetén kérünk egy megálljt, majd hátralépést, vagy egyéb, egyszerű feladatot. A hátralépés egy nagyon jó összeszedő, tisztelet és figyelem szerző feladat, próbáld ki! Tudom, hogy sokan szeretik a gyorsaságot terepen, de ne feledjük: minél többet és jobban mozog a ló lába, annál kevesebbet mozog az agya, ami a mi szempontunkból rossz. Gyakorlati oldalra fordítva: minél többet megy előre a ló, annál jobban „kikopik a fék”. Hasonlat: ki szeret olyan sportkocsit vezetni, amiben nincs fék?! Én nem. Még akkor sem, ha van biztosítás.

  1. Ha a kifelé vezető úton tétova, avagy megfordul és önkényesen „visszavisz” az istállóhoz

Ennek egész egyszerű az oka: a lovad nem akar kimenni terepre. Ennek két megoldása is lehet:

  • ahol ő szeretne lenni, azt „pokollá” tesszük (tehát az istállónál munka, pl. köröztetés/futószárazás, mert a ló számára ez a legrémesebb feladat),
  • ahol én szeretnék lenni, mennyországgá tesszük (terepen hagyom sokat legelni, ha kell le is szállok mellé, sok a pihenőt adok, stb.).

A lovarda felé vezető utat (jelképesen gondolok az útra, valójában a kényes szakaszra gondoltam) érdemes a fentiek nem működése esetén hátralépésben megtenni, ha érzed a rohanást (megnehezíted azt, amit szeretne, ugyanakkor meg kapja azt, hiszen hazaértek, tehát a frusztráció, ami a hátralépés során keletkezik benne, megszűnik, amire haza értek). Ha szükséges, ismételd következő alkalommal.

  1. Felreppenő madarak, ugráló őzek

A természet rendje, hogy tele van vadon élő állatokkal. Ez egy csodálatos világ, néha azonban mégis okozhatnak olyan helyzetet, ami nem túl kellemes. Amikor kilovagolunk, ezt mind tudjuk. Nagyon fontos viszont, hogy emiatt egyáltalán ne fogjunk túl rövid szárat, vagy üljünk 1-2-3 órán át készenléti (megfeszült) helyzetben. A mi feszültségünket a ló nagyon is megérzi. Ha hallod, hogy a bokor már zörög, a legjobb, ha megállsz a lovaddal, és tudatod a többi állattal, hogy itt vagytok. Én fütyülni szoktam, de a hangosabb társalgást, éneklést sem vetem meg (szerencsére az állatokat nem érdekli, mennyire nem tudok énekelni). A vad ilyenkor elindul valamilyen irányba, és mindezt a lovaddal szemtől-szembe tudod végignézni-végignézetni. Ha olyan hirtelen röppennek fel a fácánok, amire te sem számítasz, akkor egyszerűen csak állítsd meg a lovadat és várd ki, amíg konstatálta, hogy nem az oroszlán volt az.

  1. A ló számára szokatlan tárgyak kezelése

Ennél a pontnál a korábbiakat idézném újra! Ha a lovad fél valamitől, és inkább menekülne, a TE FELADATOD elérni, hogy a ló maga oda akarjon menni. Ekkor lesz a lovad bátor, és ismerkedik meg új tárgyakkal, amikor később csak fütyülni fog. Tehát, ilyenkor melletted dolgozik a hátralépés, és a vállat be, avagy a tárgy előtti oldalazás, a ló és lovas tudásától függően. Ne legyél rest leszállni, ha olyannak ítéled a helyzetet, ez nem szégyen, hanem igen okos stratégiai eljárás!

  1. Veszélyhelyzet

Ez a legkényesebb terület. Kiszámíthatatlan és igen intenzív viselkedést válthat ki mindkettőtökből. Ilyenkor a legnehezebb higgadtan maradni. Két dolgot tudok javasolni:

  • a horizontális hajlítás (lateral flexion/one rein stop – lásd egy korábbi cikkünkben) segítségével megállásra kényszeríted a lovadat, ilyenkor a legjobb, ha leszállsz és a földről folytatod a dolgokat
  • ha a lovad megindult veled, akkor két dolog történhet: 1) a ló kontrollálatlanul rohan, de egy idő után rájön, hogy már nincs veszély, magától lelassít és visszanyered a kontrollodat. 2) a ló „nem túl” kontrollálatlanul, de elrohan/megugrik, ha ilyenkor van esélyed, és természetesen független ülésed, csinálj horizontális hajlítást. Ha a ló ehhez túl gyors, avagy úgy érzed erre fizikálisan, avagy mentálisan képtelen vagy, csinálj köröket. Figyeld a talajviszonyokat, kerüld a sérülési lehetőségeket! Ne feledjük azt sem, hogy a terepen töltött időt nem csak Neked, hanem a lónak is illene, mint kellemest elkönyvelnie! Ne legyen szenvedés, ne legyen balesetveszélyes, ne legyen stressz. Ehhez a saját beállítódásunknak is olyannak kell lennie, hogy elősegítse a ló elengedettségét. Legyünk fokozatosak, de játsszunk a komfort zónán kívül, mert ott fejlődünk – természetesen a biztonságosság keretein belül. Mindenkinek egy élete van csak!

A fenti lista nem teljes, ezt garantálom, hiszen ahány ember, annyi eset, és ahány ló, annyi személyiség. Ez teljesen normális. A lovak nagy része bent teljesen jól megy, de kint egy teljesen más, ezzel ellentétes viselkedésformát mutat. Ilyenkor a fentiek szerint dolgozzunk a bizalmon (pl. érzéktelenítés bent) a pszichológiai ismereteinkkel (ezután legeltetés kint). A fűnek nem gyakran mondanak nemet a lovak, használjuk ki ezt! Ne feledjük, amikor lent a feje, akkor az adrenalin szintje is lent van – és most nem a stressz evésre gondoltam, hanem a teljesen nyugodt, lónál megszokott hétköznapi legelésre. Kezdjük mindezt a lovardához közel, rálátással a társaira. Tapasztaljuk ki, az idő múlásával mennyire tudunk távolabb jutni vele. Ha ez is megvan, kezdjünk el egyszerű földi munkás feladatokat két legelés között: hátralépés, farkiterelés, L-alakkal oldalazás, stb. Ha ez nem megy, hozzunk ki mellé egy társat, majd távolodjunk el tőle. Egy a lényeg: maradjunk mindig nyugodtak, és ne engedjünk abból az elképzelésünkből, hogy a kint létet élvezetessé, harmonikussá tegyük a ló számára IS.

Zárásként néhány fontos pont:

  1. Akkor menj ki terepre, ha bent egészen jól tudod uralni a lovadat minden jármódban, mert kint ennél tutira kevesebbel kell számolnod (feltéve, ha őszinte vagy önmagadhoz, hisz ne feledjük, vannak emberek, akiknek a lovai „mindig mindenen átmennek”)!
  2. Ha a lovad emocionálisan nincs egyensúlyban a karámban, ne menj ki vele, mert még jobban össze fog zavarodni. Jobb ilyenkor kézen kimenni vele, és megfigyelni, következtetéseket levonni, amikkel később dolgozni tudunk.
  3. Az első terep előtt érdemes elsajátítani az ún. one-rein stop-ot (másnéven horizontális hajlítást).
  4. Ne menj ki olyanokkal, akikről tudod, hogy nincs kontrolljuk a lovuk felett!
  5. Ha már kint vagy, és lovad átcsap jobb agyféltekébe, mérlegelj azonnal: tudod-e ezt a helyzetet uralni? Azonnal végeztess vele olyan feladatokat, amik visszazökkentik balosra (lásd fent).
  6. Ne légy rest leszállni! Több okból kifolyólag is okos dolog: először is, mert a lovad a földön jobban tisztel, mint amikor a hátán ülsz, másrészt, mert nagyobb a kontrollod felette, harmadrészt megspórolsz egy esetleges balesetet.

Köszönöm szépen a kedves Olvasók figyelmét, további kérdés esetén szívesen állok rendelkezésre.