Munka domináns lóval

A lovasok többségének már volt valamilyen formában dolga domináns lóval. Ezek a lovak tudják, mit akarnak, magabiztosak, szolid elképzelésük van az emberekről, minket nem egyszer nyitott könyvként olvasnak. Igen intelligensek, és bár nem szokás emberi tulajdonságokat akasztani állatokra, de ezek a lovak már-már megfontoltnak is hatnak. Ez persze mind szép és jó, viszont velük dolgozni is kellene (tudni). Dolgozni…. Amit egy átlag ló sem akar saját akaratából. Ő meg pláne nem, hiszen aki őt mozgatja, az elviekben ledominálja őt, és aki pedig eleve domináns, nem szeretne a rangsorban lejjebb csúszni, ugyebár? És bizony ekkor jönnek a problémák (természetesen testi okok kizárása után): megáll a kapuban és nem megy tovább, nem hajlandó elindulni, lebakol, nem reagál csizmára, vagy éppenséggel, kihúzza a szárakat a kezedből. Sorolhatnánk tovább, de szerintem ismeritek a szitut!

Nos, a domináns ló tehát teljesen más, éppen ezért, teljesen máshogyan is kell megközelíteni a vele történő munkát. Ami szintén másmilyen lesz, mint egy rangsorban lejjebb elhelyezkedő ló esetében – logikus, mégis sokan próbálunk rájuk sémákat erőltetni. Míg a szubdomináns lovakat könnyebb mozgásra bírni, mintegy lelkiismeretesebben is mennek előre, és teljesen máshogyan teljesítik a feladatokat. Ezt az egészet irtózatosan fontos megérteni, hiszen a lókiképzés során az a célunk, hogy a lovakat közel egy szintre hozzuk (már ami az alapokat illeti) és egészségesebbé tegyük. Ez csak akkor megy, ha a minőségi munka alap kritériumai stabilan megvannak, pl. engedelmesség, lendület, ritmusosság. Ha viszont van egy lovunk, aki ebben „megakadályoz”, akkor ez egy kicsit nehézkesebb, hosszadalmasabb lesz.

A lovasok viszont nem arról híresek, hogy feladnának dolgokat, így tehát sokkal gyakrabban lehet látni, hogy nagy vehemenciával kezdenek el dolgozni egy-egy ilyen, idővel aztán „problémásnak”, „szemétnek”, „hajtósnak” titulált lóval. Aztán jönnek a megmérettetések, ahol már a fizika törvényei alapján sem nyerhet egy lovas egy 5-6-7-szer nehezebb menekülő állattal szemben. Sajnos ezek a tények, amikkel dolgozunk.

Szóval, mit lehet tenni? Igazi receptkönyv nem létezik, így inkább azt mondanám röviden, mit nem kellene tenni:

• ne kapkodj vele,
• ne helyezd nyomás alá,
• ne állj le vele veszekedni, ne hisztizz,
• ne tompítsd el (erősebb zabla, több pálca, sarkantyú, stb.),
• ne legyél unalmas,
• ne kérj túl sokat túl hirtelen,
• ne láttasd vele a gyengéidet,
• ne légy türelmetlen.

A fentiek után, illetve részben azokat szemléltetve pedig néhány, leggyakrabban előforduló helyzetet szeretnék vázolni, illetve azt, hogy én hogyan kezelném ezeket.

• Mindig máshova figyel, mindent látni, hallani akar: Az alfa lovak egy része bizony a csapat őrszeme is (az igazán „szívás” számunkra). Nos, ez az ő életüket jelentette a fejlődésük során, nekünk viszont elég kontraproduktív a munka során, hiszen nincs annál rosszabb, amikor egy ló mindig valamerre figyel, csak ránk nem. Ennek nem csak testi hátránya van, hanem mentális is, hiszen amit a ló egyszer megtapasztalt, azt újra kipróbálja. Pláne, ha hatásos volt. Ha ugyanis érzik, hogy tehetetlenek vagyunk velük szemben, és nem is „kell” reagálni ránk, akkor ezt újra ki fogja próbálni hasonló helyzetben. Ebben az esetben én azt szoktam csinálni, hogy nem foglalkozok azzal, merrefelé tekintget a ló. Adok neki egy-két környi lépést, amikor alaposan megnézheti az adott tárgyat/eseményt, de utána viszont elkezdem kérni az általam kigondolt feladatot. Ha így csináljuk, egy idő után feladja próbálkozásait, és elkezd együttműködni. Ilyenkor azonnal jutalmazzuk meg akár egy pihenéssel, akár szóval. Másik fontos elem, hogy legjobb, ha a lovas az érdekes irány és a ló között van, tehát a ló akármikor arra néz, amerre szeretne, ránk is néz. És ez körön is alkalmazható, csak jól kell helyezkednünk.
• Aktívan ellenszegül: Ezek a lovak nagyon tudják, mit akarnak. Nem csoda, hiszen a napjuk nagy részében ők azok, akik irányítják az összes többi lovat a karámban. Amikor Te jössz és elkezdesz dolgozni vele, a ló nem fogja levetni a személyiségét, sem a rangsorban betöltött helyét. Ők így általában szinte mindenben kételkednek, amit javasolsz, illetve kérsz, avagy valamilyen úton-módon megnehezítik számodra az életet. Nagyon tudnak emlékezni a korábbi fájdalmaikra, legyen az mentális (egy rossz élmény), avagy testi dolog (zabla, pálca, stb.). Irtó rövid időn belül asszociálnak a lovassal egy-egy rossz élmény esetén, ami azt jelenti, hogy Hozzád kötik a rossz élményt, fájdalmat. Hát, ez még egy igazi ördögi kör, de van kiút! Őket minden esetben biztosítani kell arról, hogy minden rendben! Veled, a munkáddal, a felszerelésekkel, a helyszínnel! Náluk szinte mindenre IS kell gondolni, hiszen a csapatban ők azok, akik ezt mind kiválasztják. Persze sok domesztikált környezetben ez nehezen valósul meg, de azért igyekeznek terelgetni társaikat, elhajtani a szénától, beszorítani egy sarokba, vagy elküldeni a víztől. Ez mind ugyanaz, a főnökség jele. Ott ők mozgatják a többit, méghozzá igen kevés energiával (és emiatt is nehéz nekünk őket néha még elég sok energiával is egy kicsit mozgásra bírni!). Nos, amikor elkezdünk dolgozni a lóval, és ő nem látja bennünk mindazt, amire ő képes, akkor átveszi az irányítást: az lesz, mait ő akar. Emiatt nagyon fontos láttatni vele, hogy mi vagyunk a főnökök. Ezt direkt irányítással, feladat osztással, következetes, de nagyon határozott, nyugodt munkával lehet. Ha a ló látja, hogy mennyi „kurázsi” van bennünk és emellett milyen higgadtan és gyorsan döntünk, látni fogja, hogy nem most szalasztottak minket az utcáról. Ugyanígy felelősségünk az is, hogy a munkához biztosítjuk a feltételeket, legyen az egy nyugodt, átlátható helyszín, a fájdalmat nem okozó, tökéletesen illeszkedő felszerelések, és a koncentrációs képességünk. Ezek nélkül igen gyorsan meccset vesztünk egy alfa lóval szemben.
• Nem érdekli a munkád, kérésed: A flegmatikus lovak egy nagy része a személyiségük miatt olyan, amilyen, másik részük pedig az előéletük miatt. Mindkét esetben csak egy dolog segíthet, ez pedig a türelem. Ha látod, hogy flegmatikus a lovad, légy hozzá extra türelmes és nyugodt. Kezdj el játszani vele ilyenkor egy játékot, hogy ki bírja tovább türelem szempontjából! Fixáld magad a nyerésre, gondolj erre tudatosan. Keresd, mikor végez egy általad kért feladatot jól, és jutalmazd meg azonnal. Nekik a „kaja és a pihi” talán a legjobb, de a vakargatás sem kutya”.
• Befeszül, mert nem ö irányít: Az alfa lovak irtózatosan be tudnak feszülni, ha nem láthatják a csapatot, akikre az ő feladata lenne vigyázni. Ilyenkor pontatlanokká válnak, sokat hibáznak, esetleg hisztérikussá is válhatnak. Ilyenkor a legrosszabb, ha elrángatjuk oda, ahol szeretnénk lenni vele, ettől csak jobban bepöccen. Legyünk okosak! Ilyenkor aló jobb agyféltekéje dominálja a viselkedéseit, ami ugye, mint tudjuk javarészt az ösztönökben jelentkezik. Tehát, ha a bal agyféltekét működésre tudnánk bírni, akkor nyert helyzetbe kerülnénk, nemde? Nos, rágassuk tehát ilyenkor sokat, mert az nem csak a gondolkodás jele, de tapasztalatom szerint fordítva is működik: a nyugodt rágás megindítja a gondolkodást. Igaz ez az elején még stresszes rágcsálás lehet, rövid és feszes, de váltogassuk mozgatással. Engedjük vágtázni, aztán kontrollként kérjünk megállást, hátralépést, és rágassuk. Kérjük aztán a ló fejét lefelé, hiszen a ló fejének magassága korrelál az adrenalin szintjével! Viszont ne erőltessük. Ha kukkolni szeretne továbbra is, folytassuk ezeket a dolgokat, amíg nem javul a helyzet: egy kis rágatás, aztán mozgatás, aztán kontroll feladat. Mindeközben legyünk nyugodtak, higgadtak, pont, mint ahogyan tőle várnánk el.

Természetesen, a fenti felsorolás természetesen nem volt teljes, hisz olyan „egyszerűbb” eseteket meg sem említettem, mint például a nehezen vezethetőség, avagy „mindenhova elvonszol, legel”! Azt sem részleteztem, hogy milyen nagy különbség van két, rangsorban különböző helyen álló domináns ló között –pedig ez is milyen fontos téma!