Lovak és a kontroll

Kedves Olvasó! Ebben a cikkben egy, a már megszokottan természetes oldalról próbálom megvilágítani mindazt, amit a lovak a kontrollról tartanak, illetve amit a témában tapasztaltam. Sokaknak lesz deja vu érzése, hiszen a hétköznapokon is gyakori szituációkat, és ezek magyarázatot fogom felvázolni. Kérek mindenkit, maradjon velem gondolatban ezen sorok erejéig, és próbálja meg magát mindig beleképzelni az adott helyzetbe. Történt-e velem már ilyesmi? Hogyan reagáltam? Mi lett az eredmény?

Bevezetés – Néhány szó a lovakról

Aki ezt a magazint olvassa, annak nem sokat kell a lovakról írnom – legalábbis én ebben bízok! Mindezek ellenére megemlítenék (csak vázlatosan) néhány tényt, amiket jómagam fontosnak tartok, ha a lovakra gondolok:

• A lovak menekülő állatok, és ezt soha senki nem fogja tudni megváltoztatni
• A lovak egy idő után engednek az erőszaknak, de a kellemetlen helyzeteket (embereket) nem felejtik el,
• Az ösztönök erősebbek minden izomnál,
• A lovak alapvető létfenntartó ösztöneiken kívül a lovak eredményesen és hosszú távon nem motiválhatóak mással
• A lovak személyiséggel bírnak

A fentiek számomra igen nagy megtapasztalást jelentenek, hiszen én természetes módon próbálok a lovakkal dolgozni, mintegy megértve őket. Mintha ló lennék. Úgy cselekszem, úgy gondolkodom. Nehéz. Ebben a sikerorientált világban meg pláne! Éppen a fentiek miatt engem sosem motivált a fellépés (másrészt az időbeosztásom miatt sem), de ettől senki sem kevesebb! A lovak ennél szerényebb világban szeretnek élni, távol a stresszhelyzetektől. Nos, éppen ezért emeltem ki a fenti dolgokat! Amikor lóval dolgozunk, nagyon pontosan tudnunk kell, milyen a személyisége. Mi az az ingerküszöb, ami az emberek által nem kedvelt létfenntartó ösztönöket kiváltja? Hogyan tudom a lovamnak azt biztosítani, ami neki a legfontosabb, hogy mellettem érezze komfortosan magát, és így jobban elviselje a stresszhelyzeteket (melyeknek azért igenis ki kell tennünk, hiszen így fejlődik a ló)? Mi egyáltalán neki a legfontosabb? Nos, ha a fenti pontokat kimerítően tanulmányoztunk saját lovunkon, saját esetünkben, tudni fogjuk, mennyire is nagy értéke van a fent említett pontnak, és tudni fogjuk a választ minden kérdésünkre.

A kontroll

Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy a kontroll fogalma lovas és lovas között igen tág határok között mozog. Mindezt nehezíti a szubjektivitás, az elfogultságok, és a „morál”. Sok ember személyiségéből kifolyólag nem tudja stabilitását biztosítani még önmaga felé sem (ami nem hiba), így a kontroll a ló felé is ingadozó tendenciát mutat, ami benne bizonytalanságot, félreértést, az emberben nem bízást szülhet. Nos, már a cikk elején le kell szögeznem: a kontroll gyakorlása esetében nagyon következetesnek kell lennünk. Tudnunk kell, mi az, amit lovunkkal el szeretnénk érni, képesnek kell lennünk eljutni erre a szintre optimális esetben a ló számára megfelelő kommunikáció révén, és fel kell tudnunk tartani ezt. Azt hiszem, ez a helyzet sokunkat foglalkoztat(ott) már. Éppen ezért, szintén saját látásmódom szerint írnám le azokat az alap dolgokat, melyeket a kontroll témájában nagyon fontosnak tartok, és sokban kapcsolódnak a fenti pontokhoz:

– tisztelet, mint kontroll: tisztel-e eléggé a lovam, mint például az alfa állatot? Képes-e betartani a szabályaimat (lát-e bennük értelmet)?

– engedés nyomásra (fizikális, mentális): milyen könnyedséggel reagál a segítségeimre (földön, illetve nyeregben), tehát mennyire tudom a testének mozgását kontrollálni?

– önmagunk kontrollálása: Képes vagyok-e semlegesen megjelenni lovam előtt egy igen rossz nap után is? Jó ,stabil alfa vagyok-e?

A továbbiakban ezekről nem fogok írni, hiszen az elmúlt pár évnyi, a magazinnál töltött munkásságom során ezt elég kimerítően megtettem. Aki mégis igényelne némi korrepetációt, írjon nekem nyugodtan. Talán tudok segíteni!

Térjünk tehát a konkrét témára!

A lovak bizonyos szinten igenis igénylik a kontrollt, az alfa lótól, hiszen ennek köszönhetik életben maradásukat. Ezt nevezem „természetes” kontrollnak, hiszen:

• ez ösztönös, a ló számára természetes,
• együtt érző (a csapatszellem motiválja),
• érzelmi és hierarchiai alapon működik.

Az emberek által kifejtett kontroll a ló szemében egy másik kategóriát képez, melynek a tulajdonságai nagy átlagot tekintve sokban ellenkeznek a természetes kontroll tulajdonságaival:

• kiszámíthatatlan (két eltérő faj között zajlik, akik sok esetben nem tudnak megfelelő színvonalon egymással kommunikálni),
• az ember sokszor extrém dolgokat kér, ami a ló szemében extrém kontrollként nyilvánul meg (így jönnek az ellenkezések),
• az emberi kontroll inkább kényszerítő, mint együttműködő,
• továbbá mechanikus, sokszor érzelemmentes („ennek egy hónapon belül mennie kell”).

Ezt nevezem a továbbiakban „emberi” kontrollnak. Ne feledjük most sem, hogy a ló szemszögéből írom le a véleményemet, tehát még ha harsánynak is véljük őket, gondoljuk át nyugodtan!

Legjobban ezt két kép egymás mellett történő bemutatása révén tudom szemléltetni a kétféle kontrollt:

1. Az egyik képen, egy szabadon legelő lovak hordáját látjuk, melyet a következő kulcsszavak jellemeznek: csapatszellem, koordinált, nyugodt mozgás, összetartás.
2. A másik képen egy lovas által egy feladat mindenáron történő elérése. Ezt a képet az alábbi kulcsszavak jellemzik: erőszak, elfojtás, mechanikusság, munkaadás, diktatúra.

Legjobb, ha a ló tekintetét hasonlítjuk össze gondolatban a két képen! Ezzel persze nem azt mondom, hogy ne foglalkoztassuk lovunkat. Mindent lehet egy lóval csinálni, ha azt szívvel-(rá)érzéssel tesszük. Ne feledjük, a stressz egy bizonyos fokig fejleszt! Viszont hol van annak a bizonyos foknak a határa ló és ló között? Hogy látja ezt egy ember? A fent említett két kép között óriási tehát a minőségbeli eltérés, ha a ló szemével nézzük. Az első esetben a lovak igen komfortosan érzik magukat és sokszor igen kellemetlen ingereket is játszi könnyedséggel tudnak maguk mögé, hiszen ott az alfa ló, mint biztosa pont, aki egy természetes kontrollt biztosít pozitív energiákkal. Az ő célja, hogy a csapat minden napot egészségesen túléljen. Ez az, ami mindig is a legerősebb ösztön marad egy lóban, függetlenül attól, mennyi munkát fektetünk belé. Ez a természetes.

Az erőszakos, sikerorientált tulajdonosok lovai egy idő után kiégnek, némileg megszűnnek igazi, természetes lónak lenni, amit a tulajdonos úgy ír le, hogy az ő lova mindenben kooperatív, rettenthetetlen, „allrounder” (a lovas hirdetések legutálatosabb szava számomra!), mindent örömmel megcsinál. Ilyen nincs, de! Felteszek egy kérdést, és arra kérek mindenkit, legyen őszinte önmagához: nem jobb egy olyan társ, aki önmaga lehet mellettünk? Nem ezt keressük emberi kapcsolatainkban is? És nem éppen ennek az elmaradása az oka sok kapcsolat megszakadásának? Szerintem igen! Hagyjuk meg tehát meg a lovat lónak, és adjuk meg neki azt a kontrollt, amit igényel!

A fenti két esetet gyakorlatiasra fordítva szeretnék két, részben már fent is említett példát szemléltetni:

1. Lovunk társaival van egy karámban, emberi kontroll nélkül. Magabiztos, kiegyensúlyozott, a problémákat maga oldja meg, nyugodt, egyenletesség jellemzi, mint ahogyan azt már fent is említettem.
2. Lovunkkal dolgozunk (földön, vagy nyeregben) és azt tapasztaljuk, hogy mindig figyel valamerre, hol vissza a többihez, hol a környezetbe, am miatt a figyelem, és ezáltal a munka is, darabossá válik. Mi megpróbáljuk persze figyelmét magunkra vonni, újabb és újabb feladatok révén, amik lehet, jók, de a lóban mégis egy alap feszültséget, nyugtalanságot, kételyt látunk.

A két állapot legfontosabb kulcsszava az egyenletesség (természetes kontroll) és a darabosság (emberi kontroll). A helyzet tehát adott: nem vagyunk képesek a ló számára azt a kontrollt biztosítani, melynek hatására biztonságban érezné magát mellettünk. Itt persze aztán biztosan jönnek az elfogult érvek („de az én lovam szeret engem”, „de az én lovam nem ilyen”, stb.), de lássuk be, a helyzettel mindenki találkozott, csak nem gondolunk utána a ló szemével. Az első esetben a ló fajhoz illő, a fentiekben természetesnek leírt kontrollban részesül az alfa ló jelenléte által. Az alfa tudja, mi kell a csapatnak ahhoz, hogy megtartsa komfortját, képes fajnak megfelelő biztonságot adni. Ez megnyugtatja a lovat, így az elengedett lesz. A második esetben a ló az emberi kontrollt kapja, mely a fent leírt tulajdonságaiból kifolyólag nyugtalanságot, a biztonságérzet elvesztését szüli. Adott tehát a helyzet, és már szinte sejtjük is a megoldást: meg kell tanulnunk alfaként gondolkodni, cselekedni, hogy képesek legyünk a lovunkat (puszta jelenlétünk révén) természetesen elengedett állapotba hozni.

Hogyan?

Nos, a hogyan az, ami a legtöbb lovast foglalkoztatja, függetlenül attól, milyen módszert használva dolgozik lovával. A cél, hogy lovunk szeressen mellettünk lenni, elengedett állapotban legyen, minden módszer célja, és minden módszerben le vannak írva az ehhez szükséges „feladatok”, amiket a lónak adva, elérjük célunkat (díjlovaglásban például a ritmus, relaxáció, kontaktus, stb.). De vajon a ló is célba ér-e? Ez egy amolyan tyúk-tojás kérdés, melyet én leginkább az alapokban gondolnám megoldani.

1. Első lépésként el kell érnem, hogy a lovam mellettem akarjon lenni/maradni. Ennek nem az etetés a legjobb módja, hanem sokkal inkább a kiszámíthatóság, a csapatszellem, és a megfelelő kommunikáció alkalmazása. Ez az, amit a natural horseman-ek a világ minden szintjén tanítanak. Ez a lépés meríti ki a bizalom, tisztelet témaköreit. Hogy ehhez kinek mennyi idő kell, azt nehéz megjósolni, de akinek van lova, tudja, hogy ezek nem apró lépések.
2. Ha ez sikerült, akkor jöhetnek a kontroll feladatok, amelyek némi stresszhelyzetet produkálhatnak, de ne feledjük, hogy a stressz, problémák egy bizonyos szintig jók.

Egy példa, avagy szintről szintre

Ismeritek a helyzetet, amikor a lovad legelészik a karámban, és igen sok ingert mintha észre sem venne, holott ugyanezekre az ingerekre robbanóan reagál, ha pl. rajta ülsz? Nos, most arról lesz szó, én hogyan kezelek egy ilyen helyzetet? Ha lépésről lépésre, a fentiek figyelembe vételével szeretnénk átvenni a „hogyan”-t, teljesen az alapoktól induljunk el:

1. Önkontroll: Legyünk mindig higgadtak, cselekedeteink pedig átgondoltak. Vessük le emberi mivoltunkat. Ehhez persze sok türelem és kitartás kell, önmagunk felé. Ezt senki sem tudja megtanítani nekünk, ez az élet leckéje minden ember számára. Kezeink, testünk legyen laza, különben nem tudunk helyesen kommunikálni velük a ló felé. A dolog másik oldala, hogy ha nem vagyunk képesek érzéseinket, gondolatainkat kontrollálni, lovunk csak egy zavarodott képet kap. Akarjuk ezt? Nem! Tessék dolgozni önmagunkon!
2. Ha ez adott, tegyük fel, hogy lovunk feszült és nem ránk koncentrál, hanem másfelé. Ekkor kezdjük el a fent említett kontroll feladatokat adni, méghozzá egy igen pontos rendszer szerint! Legyünk nagyon figyelmesek, hiszen megfigyeléseink vezetik majd a munkánkat. Tehát, a ló zavarodott, nem figyel, tekintetével a többieket/mást keres – elveszti kontrollunkat. Ekkor, és pont ekkor kérjünk tőle egy alapfeladatot! Lehet ez hátralépés, lehet a váll, avagy a far mozgatása. Ne feledjük, a feladatot csak addig és pontosan addig kérjük, amíg a ló figyelme ránk nem terelődik. Ez földi munka során például a ló abszolút tekintetének (szemek, fülek rajtunk, fejét valamilyen szinten süllyeszti) ránk irányulását jelenti. Lovagláskor a nyak laza, ami a fej nyugodt hordását biztosítja. A fülek srégen hátrafelé, pont ránk tekintenek. Ekkor hagyjuk nyugodtan állni, avagy ha éppen haladunk, ne avatkozzunk be. A ló ilyenkor megtalálta mellettünk komfortzónáját, ami koncentrációt, elengedettséget szül.
3. A következő lépés nem más, mint kivárni, amíg a ló újra elkalandozik, kontrollunkat veszti. Ennek a lépésnek a kivárása igen fontos, hagyjuk hibázni a lovat, mert egyrészt ők is a hibáikból tanulnak, másrészt pedig korrigálni csak akkor tudunk, ha van mit! Tegyük fel tehát, hogy lovunk újra elvesztette kontrollunkat, ekkor mi teljesen nyugodtan, újra egy feladatot adunk neki, míg újra vissza nem nyerjük a kontrollt. Nem szabad ilyenkor sem türelmetlennek, sem elégedetlennek vagy túlzottan követelőzőnek lennünk. Ha mégis azok vagyunk, elvesztettük az önkontrollunkat és visszaléphetünk az 1. ponthoz!
4. Folytassuk a 2. és 3. pontot a lenti nézőpontok szerint! A „tréning” végén tartsunk szünetet!

A fenti folyamatsort addig érdemes folytatni, amíg a lovunkban tudatosul,

– bármi is történik, mi mindig odafigyelünk rá (mint az alfa ló),

– mindig segítjük visszahozni a kiegyensúlyozott állapotába (mint az alfa ló),

– és törekszünk arra, hogy ez a komfortos állapot mellettünk történjen meg (mert jó alfák vagyunk)!

Legjobb, ha lépésben kezdünk (hiszen akció ott is tud lenni bőven!), és a kontroll feladatokat állásig kell folytatnunk, ha épp a helyzet megköveteli. Következetes, de ugyanakkor nem sok munkával igen hamar képesek leszünk magasabb jármódokban is gyakorolni. Személyiségéből adódóan minden lónak eltérő idő kell ehhez. Ne feledjük, ha viszont egy jármódban nem tudjuk elérni a kitűzött célt, lépjünk vissza egy jármóddal, vizsgáljuk meg, hogy valóban helyesen jártunk el és korrigáljuk a helyzetet! Soha ne legyünk viszont durvák, hiszen a lovak által természetes kontroll bizalmi alapon működik. Nem lehet kényszeríteni. Aki pedig mindezt mindhárom jármódban, földön és lóháton is szuperszinten gyakorolja, tegye ki magát – lovával együtt – némi stresszhelyzetnek! Ez fejleszt! További fejlődési lehetőség, hogy elveszünk néhányat a használt eszközeinkből és sosem szabunk határt a fantáziánknak, sosem mondjuk azt, hogy ez nekünk nem megy! Sok sikert a gyakorláshoz!

1. tisztelet

A tisztelet a lovak körében egy igen speciális dolgot jelent. Teljesen mást, mint ami nekünk jelent. A lovaknál a tisztelet egy igen erős kapcsolatot biztosít, melynek eléréséhez nem erőszak kell, hanem egy bizonyos karma. Ez az, amivel néhány ember születik, sok megtanulja, és (sajnos) a legtöbb soha nem érti meg. A lovak világában a tisztelet az alapfeltétele az életben maradásnak, nem érhető el babusgatással. A ranglétra mindenkori betartása a legfontosabb eleme. A tisztelet megtartása kontrollt jelent a rangsorban alul lévő lovak számára. Tudniuk kell, hol a helyük, hol vannak a határaik, és természetesen ugyanezeket tudniuk kell társaikról is. Kit kell és mennyire tiszteletben tartani? Amikor lóval dolgozunk, ideális lenne az az eset, hogy nem csak egy eszközként használjuk őket erre-arra, hanem teljes erőnkkel megpróbáljuk megérteni a világukat, alkalmazni a kommunikációs eszközeiket – tehát, meg kell tanulni lóul! Így nem „csak egy emberként” tekintenek majd ránk, hanem – eredményességünktől függően- többé-kevésbé lóként. Ekkor jutunk el odáig, hogy a ló valós, tehát lóként, lónak szánt tiszteletet mutat. Nem azt, amit erőszak révén megtanult az emberektől (mikor kapok fenyítést, mit kell csinálnom, ha kikötnek, mit nem szabad tennem, stb.), hanem azt, ami a természetéből adódik. És mivel a lovak hordában élnek, a tisztelet az építőköve az egész működő csapatnak. Legyünk része ennek, és megkapjuk az igazi tiszteletet.

2. Engedés nyomásra

A lovak alapjában véve igen egyszerűen működnek, még annak ellenére is, ha eddigi írásom alapján a kedves Olvasó az ellenkezőjét hinné. A lovak egyszerű ösztönök alapján működnek, melynek köszönhetően ennyi évmillió után is gyönyörködhetünk a fajban. Az ösztönök azok, amik általában a rossz napokat is okozzák, szóval a legtöbb ember legszívesebben megfeledkezne róluk. Ezt viszont nem szabad tenni, hiszen aki lóval akar dolgozni, az dolgozzon lóval, és ha ez túl nehéz/komplikált/veszélyes, stb. akkor válasszon inkább egy autót. Nos, térjünk vissza tehát a témához! Az ösztönök azért vannak, mert a lónak, mint fajnak szüksége van rájuk, hogy túléljék az adott napot. Bár a domesztikált lóról az emberek többsége azt hiszi, hogy semmi veszélynek nincs kitéve, és semmilyen oka sincs félni, kiborulni, az nagyon téved. A ló ló marad, bármennyire is folyik a tenyésztés, amely a „rossz tulajdonságok” kiiktatását célozza meg. Bármennyit is dolgozunk egy lóval, mindig lesz egy olyan helyzet, ami kizökkenti a komfortzónájából és előtérbe lépnek az ösztönök. Ez ellen csak egy dolgot lehet tenni: elfogadni. Megérteni. Magunk javára fordítani. Egyik legfontosabb ösztön a ló részéről, amikor nyomást teszünk rá, és ő természetéből adódóan ellennyomást fejt ki (húzza a szárat, nem reagál csizmára, vagy éppen kirúg/bakol, stb.), mi pedig csak bosszankodunk. Viszont, tudjuk-e kontrollálni a lovunkat, ha az nem enged az általunk kifejezett nyomásra? A válasz egyszerű: NEM! Hogyan tudjuk elérni, hogy a ló engedjen a nyomásunkra? Az előzőpontban említett tisztelettel!