Lelki rehabilitáció, avagy a baleset okozta trauma hatása és megélése

Kérésetekre írok erről a témáról, mert sajnos – illetve természetesen –nekem is volt benne részem. Bár csak az nem esik le a lóról, aki nem ül fel rá, mégsem az a természetes, hogy esünk-kelünk. Egy-egy baleset hosszasan meghatározza mindennapjainkat, és a kedvencünkkel töltött perceket.

A baj hamar megvan, és hiszek abban, hogy a balesetek nagy része véletlenek szerencsétlen összjátéka révén keletkezik, és nem pedig direkt, a ló szánt szándékából. Nem akarom a lovakat védeni, de valljuk be, a lovak javarészt csak védekeznek! Velünk szemben, segítségadásainkkal szemben, a környezet ellen. Sokszor észre sem vesszük, és slamasztikában vagyunk, és vannak esetek, amikor már régóta érezzük a baljós árnyak jövetelét, de mégsem teszünk ellenük.

Aki azt mondja, nem történt vele semmi különös, „áh, jó volt a terep”, az hazudik – önmagának a legjobban! Engem rúgott már fejbe ló, combon is eltalált egy másik, eltörött az egyik csuklóm, volt amelyik ló „csak” megcsípett, és volt, amelyik véletlenül rálépett a lábamra, mert nem vette észre, hogy ott vagyok. Földi munkás lovasedzőként tudom, egyáltalán nem kell felülni sem, hogy a baj megtörténjen – de ezt tudjátok Ti is (a futószáras sárkány eregetések komoly problémákat tudnak okozni a kezeinkben, és ez csak egy példa volt a sok közül)! Ha viszont már a ló hátán vagyunk, akkor egy igen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, még akkor is, ha a ló fájdalom okozása révén megtanítható bizonyos viselkedésformákra, pl. legyen nyugodt alattunk, ne bakoljon, ne rohanjon el velünk, vagy épp ne ágaskodjon. Sok esetben ezek viselkedésformák egy durva segítségadás elleni menekülés részei. Aztán, ha rájön, hogy sikerrel szabadult meg a kellemetlen érzés okozójától (tőlünk), akkor újra beveti ezt a hatásos fegyverét – logikus, a ló nem hülye.

Hol van tehát a kutya elásva? Hát, ha szabad egyszerűen fogalmaznom: ne legyünk mi sem hülyék. Ne provokáljunk, ne szítsuk benne a tüzet, ne bizonygassuk, hogy mi gyorsabbak, erősebbek vagyunk – mert nem vagyunk! Emberek vagyunk, a lóhoz képest nagyságrendileg lassabbak, süketebbek, gyengén látók, és mozgás szempontjából kriplik. Aki ezt nem látja be, amikor lóval dolgozik, azt sajnos sok szerencsétlenség fogja érni!

A lóval történő munka során első, és legfontosabb teendőnk a kétoldalú tisztelet kialakítása. Igen, bizony, nem csak a lónak kell tisztelnie azt, hogy mi „nyomorékok” vagyunk, hanem nekem is kell tisztelnem, hogy a ló egy atléta hozzám képest! Lehet játszani, hogy „majd én megfogom”, majd én megtanítom, stb. dolgokat, de ez csak színház. Magunknak, és a lónak is – neki pláne, hisz bármikor egy mozdulattal bebizonyítja ki a jobb, erősebb, gyorsabb. Szóval, nyeljük le a békát, ha már megcsókolni nem akarjuk, és dolgozzunk az egónkon!

Ez persze nem jelenti azt, hogy háttérbe kell vonulnunk, avagy félnünk. Még akkor sem, ha volt már negatív eseményben részünk. Sokkal inkább gondolkozzunk reálisan, és álljunk mindig két lábbal a földön. Szóval, gondoljuk tehát közösen végig, mit tudunk tenni, ha már traumatizáltak vagyunk:

• Soha, se soha ne hagyjuk abba trauma után a munkát – persze, ha épp mentőre várunk, akkor más a helyzet. Aki a trauma után pár napon belül nem ismétli meg az adott helyzetet és nem fordítja jóra, az gyakran egy életre feladja az egészet. Kérdés: biztosak vagyunk-e abban, hogy fel akarjuk adni? Gondoljuk át az eddigi munkát, és összegezzük reálisan, miből kaptunk többet, a jóból vagy a rosszból? Ez sokat lendít a dolgokon, mert azért a többség tuti azt mondja, több volt a jó, mint a rossz.
• Ha nagy bennünk a félelem, kérjük meg lovas, avagy nem lovas ismerősünket, legyen mellettünk az első pár alkalom során, vagy ha épp kritikusnak vélt feladatot szeretnénk gyakorolni.
• Beszéljük ki magunkból a dolgokat, és ne hallgassuk el azokat – mit ér a büszkeség, ha beszariság lesz belőle? Semmit! A beszédet akkor is ajánlom, ha éppen a lovunkkal dolgozunk. Sokat fog lazítani az állkapcsunkon, ami bizony nagyon be tud feszülni, és ez a feszültség aztán végig fog vonulni az egész testünkön, amit a ló természetesen azonnal megérez – ördögi kör közeledik! Lépjünk ki belőle, dödörögjünk valami hülyeséget, vagy fütyörésszük a kedvenc slágerünket! Egy szóval, oldjuk a hangulatot – a ló is hálás lesz.
• Ne durvuljunk el a lóval szemben egy baleset után. Lehet, csak megijedt, és azért ugrott meg, nekünk meg gyenge volt az ölésünk és ezért estünk le! Gondolkodjunk reálisan. Ha más is látta az eseményt, azonnal kérjük ki véleményüket, illetve, hogy mit láttak? Mi volt a kezdő elem, mi indította be a lavinát? Pontosan ezen az eseményen kell később tudatosan dolgoznunk.
• Találjunk ki vészhelyzet kezelési terveket! A, B, C,…amennyit csak akarsz, és gyakorold őket nyugis helyzetben! Például, hogy próbálod megtartani a tomboló sárkányodat, hogy tudsz lehiggasztani egy hisztis kancacsikót, avagy hogy kell lekezelned egy pimasz tinédzser lovat? Mindezek gyakorlására mentálisan is sor kerülhet, sőt! A mentáltréning egyik legfontosabb eleme a trauma utáni stressz oldásának. Ha egyedül nem megy, kérj segítséget, nem szégyen!
• Ha úgy érzed, egy baleset után a kapcsolatodat, avagy épp a tiszteletet kell erősítened a lovaddal, akkor irány a földi munka! Ennél nincs is jobb, a ló közben agyilag és testileg is foglalkoztatva van, és Te is oldódsz. Én napi szinten alkalmazom, még akkor is, ha nincs gond.
• Légy fokozatos! Egy balhés nap után jobb, ha az alapokat kéred számon lovadon, mert az tutira megy, és Téged is megnyugtat, hogy ez jó edzés volt. Később, ha nyugisabb vagy, kérhetsz többet, hosszasabban, kombinálhatsz, stb.
• Ha a lovad egyértelműen „büdösbunkó” volt, akkor van jogod megbüntetni. Itt nem arra gondolok, hogy 10 percen át verem a pálcával, sokkal inkább arra, hogy jobb munkával büntetni. Ha például megcsípett, akkor mehet a hátralépés, és nem finomkodva, ahogy általában kivitelezed, hanem mehet a legmagasabb fázis. Értse meg, hogy rosszat tett. És ebben nincs semmi rossz, mert ha belegondolsz, mit tenne az alfa, ha ugyanígy viselkedne vele szemben, akkor hamar rájössz, hogy bizony ő sem finomkodna vele.
• Ha már megtörtént a baj, ne görcsölj rá! Törekedj a lazaságra az elkövetkezendő időszakban, hisz tudod, a lovad mindent érez Rajtad! Ha már stresszesen vezetsz hozzá, akkor mintegy a mínuszból indulsz. Már otthon gondolj arra, hogy mész hozzá, és hogy igenis jó lesz, ma arra törekszel, hogy a legjobbat hozd ki belőle, megtervezed, mit fogsz csinálni vele aznap, a végén elviszed legelni, stb. Legyenek terveid! Ha a fejedben egész nap csak a félelem van, mert közeleg a délután, és menned „kell” hozzá, akkor abból nem lesz semmi. Tervezd, várd, hogy mehetsz hozzá!

A fenti felsorolás egyáltalán nem volt teljes, másrészt biztosan vannak olyanok, akiknek bejön, és akiknek meg egyáltalán nem! Ez teljesen normális, hiszen nem vagyunk egyformák, és ezzel nincs is baj! A célom csak az volt, hogy elindítsak néhány gondolatot – hátha segít valakinek, bárkinek! Fontos, hogy tudd, nem vagy egyedül, és bármikor beszélhetsz gondjaidról. Aki meg nem ezt választja, annak meg sajnos tudnia élnie kell mindezzel. Egyik sem könnyű út, az biztos!

Biztonságos lovas perceket kívánok!