Hibák a képzésben – rossz napod van?

Mindenki, aki végez bármilyen jellegű munkát, az hibázik. Avagy, csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit – ezt még nagyon régen, legelső főnökömtől tanultam. Mert bizony hibáztam én is rendesen. Ez ugyanúgy jelen van a lovakkal történő munka során is, hiszen az is egy fajta munka. A ló rossz napjáról volt már szó korábban, de mi a helyzet velünk? Lássuk be, mind emberek vagyunk, tehát lehetünk fáradtak, figyelmetlenek, stresszesek, szomorúak, avagy éppen betegek. Ekkor olyan állapotba kerülünk, amikor hajlamosabbak vagyunk hibákat elkövetni. Most erről lesz szó, illetve ennek kapcsán írnám le saját tapasztalataimat, illetve tippjeimet.

A „rossz nap”

Mindenkinek volt már és lesz is rossz napja. A helyzet az, hogy ez Murphy szabálya szerint biztosan akkor fog bekövetkezni, amikor még valami egyéb nyűgünk is van – hát persze! A lóhoz viszont menni kell, mert a ló az vár. De rossz napunk van.

Ilyen napokon előfordul, hogy még a lovunkkal is összeveszünk, és napok, hetek munkáját, illetve bizalmat teszünk tönkre. Szerintem itt a megoldás abban rejlik, hogy először is lehiggadunk, és megpróbáljuk magunkat külső szemlélőként, mintegy „kívülről látni”. Ekkor fogjuk észrevenni, hogy a hiba bennünk van. Egy rossz nap esetén mindent egy negatív szemüvegen keresztül látunk, így tehát a ló teljesítményét is. Vegyük ezt észre, és vegyük le gondolatban ezt a szemüveget – akár dobjuk is el! A ló nem tudja, mi történt velünk aznap, sőt, nem is érdekli. Ő „itt és most” él. Csak azt látja, hogy az adott nap a megszokotthoz képest teljesen másmilyenek vagyunk, és ő ezt nem érdemelte ki.

Hiszitek vagy nem, a fenti történet igen gyakran előfordul életünkben, talán többször is, mint kellene, és néha már meg is feledkezünk a jelenlétéről. Ahhoz viszont, hogy változtassunk a dolgok összességén, be kell látnunk a helyzetünket teljes fényében.

Gyakorlati jellegű hibák

Amikor részünkről nem egészen kerek a világ, akkor ezeket a hibákat szoktuk leggyakrabban elkövetni a lovunkkal szemben:

• türelmetlenek vagyunk: „dehát” ez a múltkor már tök könnyen/gyorsan ment!”
• agresszívabbak vagyunk: „menj már, ha azt mondom!”
• pontatlanabbak vagyunk: mert arra koncentrálunk, ami hiányzik
• negatívabbak vagyunk: „ez ma úgysem fog sikerülni”

Megoldás

Mint mindenre, erre a problémára is van megoldás, csak vegyük észre „önmagunkat”. Lent a lehetőségeket foglaltam össze, bár személy szerint úgy vélem, mindenki hozzá tudna tenni még néhányat.

• Lásd magad külső szemlélőként! Ez számomra a „jolly joker”! Ha ugyanis látom magamat, milyen förtelmes vagyok a lóval szemben, az megdöbbent, és ami megdöbbent, az változásra késztet. Aki még a rossz napján is öntömjénezi magát, az örökre a füstfelhőben marad. Önkritika mindenek felett (és mindig), ha lóval dolgozunk. Aki erre nem képes, az egész egyszerűen vegye fel magát munka közben. Érdemes ilyenkor hosszabb felvételt készíteni, hiszen az elején még tudatunkban van, hogy elindítottuk a felvételt, ami aztán eltűnik, ha belemélyedünk a munkába.
• Számolj el 5-ig/10-ig! Mindegy, meddig számolsz, a lényeg, hogy egészen addig, amíg nem érzel magadba változást. Én leginkább a koncentráció visszatérését szoktam érezni, bár ez személy/helyzet szerint változik.
• prüszkölj!
• Tedd le a lovarda kapujában a negatívumokat! Ha már eleve egy bizonyos fokú „előterheléssel” érkezel a loviba, de ez már tudatosult Benned, akkor már az odafele vezető úton formáld meg a terhedet egy képzeletbeli hátizsák formájában, amit leteszel a lovarda bejáratában. Aztán, ha szeretnéd, hazafele felveszed. Ez nem egy egyszerű módszer, de hatásos.
• Mozgasd többet, gondolkodj kevesebbet! Ez a mentalitás arról szól, hogy a lónak nem adunk ki olyan feladatot, ami már tőlünk is egy magasabb fokú szellemi összeszedettséget igényel. Ilyen állapotban kavarodnak a dolgok. Legyünk tehát egyszerűek, ezeken a napokon jól le tudjuk például mozgatni a lovat fizikálisan (földről/lóháton). Vannak persze kivételek, akiknek jót tesz az új feladat, mondván, hogy eltereli a figyelmét – kivétel erősíti a szabályt.
• Koncentrálj a jó bekövetkeztére, és ne várd a rosszat! No, ha valamire koncentrálni szeretnél, akkor az csakis jó legyen. Az emberek eleve pesszimisták, de ha rossz napjuk van, akkor pláne!
• Dicsérd sokat! A fenti ponttal függ össze, hogy a lovat sokat kell dicsérnünk- Ez persze nem történhet meg alaptalanul, szóval figyeljünk oda, mikor érkezett el a pillanat. Mivel a lovakra igen jó hatással van a dicséret, igen hamar látni fogod, hogy a lovad igenis motivált, és nincs semmi baja a napjával – aztán rájössz, nem is olyan rossz ez a mai nap. Ha pedig dicséred a lovadat, egy idő után ez átprogramozza az ő lelkesedését is, ami azt jelenti, hogy egyre nagyobb lelkesedéssel fog dolgozni, ami biztosan jót tesz a lelkednek.
• Vedd észre a jó dolgokat! Tudom, rossz napod van, de azért történnek ám jó dolgok is. Ehhez – mint ahogyan fent is írtam – le kell venned a negatív lencsés szemüveget! Légy hálás azért amid van, és ne pedig sopánkodj amiatt, ami nincs.
• Vissza az alapokhoz! Ha mindenképp edzeni szeretnél a lóval, és nincs kedved a test mozgatásához, akkor inkább olyan feladatokat vegyél elő, melyekről tudod, hogy biztos sikert fognak aratni. Ezek régi, jól menő feladatok. A munka során sok pozitív megerősítés fog érni Téged, és így még az is elképzelhető, hogy fél óra „alapozás” után már egy komplexebb feladaton dolgoztok.
• Lelki rehab: Ha „teszel” a fentiekre, és teljes lelki rehabilitációt tűztél ki magad előtt, akkor irány ki! Sétálj lovaddal akár kézen, akár a hátán, vidd ki legelni egyet. Már elég, ha azt hallgatod, hogyan rágja a füvet, elég, ha melletted sétál az erdőben. Tisztítsd meg a gondolataidat!

A fenti felsorolás természetesen nem teljes, hiszen ahány ember, annyi probléma, illetve annyi megoldás is! Ennek ellenére remélem, hogy a fenti felsorolás sokaknak segített valahol.