Fő a biztonság!

Kedves Olvasó! Ebben a cikkben próbáltam egy rövid összefoglalót írni mindazokról, mikre érdemes, mikre kellene odafigyelnünk, miközben „lovazunk”. Direkt írtam lovazást, hiszen ebben benne foglaltatik a földi munka és a lóháton történő munka is.

Mint mindenki, aki lovakkal dolgozik egy ideje, én is tudom, hogy ez a sport nem a „mimózáknak” való. Itt történnek meglepetések, hirtelen fordulatok, akad az adrenalinból is bőven néha. De mivel nem vagyunk macskák, és csak egy életünk van, illik rá odafigyelni. Nézzük hát meg röviden, mik is azok az általános aranyszabályok, amiket én is igyekszem minden egyes alkalommal a fejemben tartani? Hátha találtok közte számotokra is használhatót!

• Hol állsz? Ez a kérdés irtózatosan fontos, ezért is kezdek ezzel. Nyilván, földi munkás közegről van szó, hiszen, bár vannak sokan, akik felállnak lovuk hátára, de én most nem ebből az esetből indulok ki. Tehát. A hely, ahol Te vagy, pont ott kell lennie, ahol a lovat még hatékonyan tudod irányítani, de nem lehet túl közel. A lovat jól kell tudnod látnod, minden testrészét. Ha idegen lóval kezdek, nem szoktam a „hátuljába mászni”, és az elejét is megfigyelem egy darabig, hiszen sokszor jöhet onnan is kellemetlen reakció. Ha földi munkázok, akkor a ló előtt pont szemben állok, és a ló legalább egy karnyújtásnyira van tőlem. A lovas méretéhez, és a ló idomítottságához passzoló répabottal innen is el tudom érni, ahol kell.
• Hol áll a ló? Nos, erre a kérdésre részben elsütöttem a választ fent, hiszen a ló és lovas távolsága nem is vehető szét. A ló a kinyújtott karom végén áll – feltéve, ha vele szemben állok. Ha nem, és éppen ezért lett külön pont ez a pont, mint például más feladatoknál (oldalirányú mozgások kérése), akkor a távolság mindig olyan, hogy betartjuk általuk a ló mozgásában rejlő „extrákat”. A ló tud minden irányba kimozdulni, és meglehetősen gyorsan. Éppen ezért, a két lépés távolság a ló mellett is illik az elején. Később, ez a távolság változik – munkával, a ló korával, a lovas tapasztalásával. Sokfaktoros egyenlet ez is. Emellett vannak feladatok, amikor jobb a nagyobb távolság már csak azért is, hogy a ló jobban meglássa testbeszédünket, mit kérünk, hova irányítjuk, stb.
• Távolságok betartása: Ezt is kicsit taglaltam az előző pontban, mégis külön sort kapott a fontossága miatt. Irtó sok baleset történik azért, mert az ember nem tartja be a távolságokat. A ló menekülő állat, és ezt mindig fejben kell tartani. Emellett, a ló nálunk sokkal nagyobb élőlény (majdnem azt írtam, „állat”), tehát amint a lóhoz lépünk, be kell, hogy lássuk, hendikeppel indulunk. Se reflexekben, se gyorsaságban, se súlyban, se látásban és hallásban sem lehetünk jobbak. Mindezt kompenzálva viszont be tudjuk lőni a megfelelő távolságot! Tartsuk is fejben ezt a fontos dolgot!
• Hogy fogod a kötelet? Sok kézégetős, ujjrándítós, rosszabb esetben ujjtörős eset oka az, hogy hogyan fogjuk a kötelet a kezünkben. A kép szemlélteti a hagyományos fogást, ami nem akadályozza meg a kötél kihúzását a kezekből. Én sokkal inkább úgy szeretem tartani, mintha szár lenne, a kisujjnál jön be, majd hüvelykujjnál jön ki, amit rá is zárok. Ha kell, a kisujjal is ráfogok. Így a kötél két ponton törik meg, megakadályozva a ló felől érkező erők egy az egybeni áthaladását a kezünkre. Praktikus.
• Ninja állás: Ha már erősen kell fognunk a kötelet a kezünkben, mint ahogyan fent is leírtam, akkor ezt érdemes megerősítenünk egy stabil állással. Viccesen ninja állásnak hívom, mert nálam szinte mindennek van beceneve. A lényege, hogy ha egy ugrálós, kezünket rángatós lovat fogunk, ne csak álljunk, mint a villanyoszlop, hanem, álljunk közepes terpeszben, térdünket behajlítva, a kötelet fogó első kezünk lent, szinte a combunkon, a másikban pedig a végét fogjuk, hasonlóan hatékonyan, mint fent leírva, a másik combunkon. Kicsit görnyedhetünk is, hiszen így nem csak a comb, hátizmokat használjuk, hanem az egész vállövet, kart, és a hasizmokat is. Magyarán, mindent, célirányosan! Lehet, csak pár másodpercre kell megtartanunk egy delikvenst, viszont ha ez nem sikerül, akkor öngólt kaptunk! Ne feledjük, a lovak minden cselekedetünket figyelik, és arra várnak, mikor hibázunk. Ne hibázzunk. Ha kell, és a helyzet valóban megköveteli, vegyük fel a ninja helyzetet!
• Biztonságos felszállás: Közeledjünk kicsit a ló hátához! A felszállás szintén sok vicces, avagy kevésbé vicces pillanatot szokott szülni. Legjobb, ha a ló hátát kímélve, egy lépcsőről, avagy létráról szállunk fel. Ehhez a lónak ezt ismernie kell. És illene oda is oldalaznia. Ha nem teszi, akkor egyértelműen nem akar ebben a fajta munkában részesülni, tehát rossz a véleménye az edzéstervünkről. Gondoljuk át első körben, tegyük a ló számára is élvezhetővé a munkát! Ha ez sikerült, akkor tanítsuk meg neki a létrához/lépcsőhöz oldalazást, és jutalmazzuk is minden alkalommal, ha ezt megtette. Felszállás után is maradjunk ott egy fél percig, hogy a ló élvezhesse a pillanatot, érje meg neki, hogy felszálltál. Utána indulhat a meló!
• A szárhasználat: A ló klausztrofóbiás, és ez a szájára is vonatkozik. Ha túl sok minden van benne, és sokat használjuk is, akkor a ló kifejezi nemtetszését, fájdalmát: szájnyitogatással, intenzív nyelvmozgatással próbálja levenni a fájdalmas nyomást az adott pontról, túlzottan nyálzik (ez inkább sűrű, mucinózus „stressz”-nyál), stb. Nos, lássuk be: a ló kontrolljához elegendő egy szár! A két szár használata a finom munkához szükségeltetik, és abból indulok ki, hogy az adott lovas sokat lovagolt egy szárat használva, van stabil ülése, nem a szárakban kapaszkodik. Egy szár bőven elég az irányváltáshoz, ha belegondolunk. Hobbi szinten nem kell mindenkinek traversale-t csinálnia ahhoz, hogy jó lovas legyen! mindehhez pedig használjunk dominálóan egy szárat, a másikat hagyjuk békén (kivéve a korrekció esetét, pl. vállon kiesés, ott kell a váltott száras segítség).

Nyilván, a felsorolásom nem volt teljes, biztos vagyok benne, hogy mindenki hozzá tudna valamit még adni. Mégis, azt hiszem, ezek a „legalapabb” dolgok, amikre illik néha gondolni, illetve fejben tartani testi épségünk megtartása érdekében. Hiszen mindenkinek csak egy élete van…..

Ennek fényében minden kedves Olvasónak sok boldog lovas percet kívánok!