A földi munka és a lovaglás párhuzamai

Nagyon sok kérdést kapok a lovak képzésével kapcsolatban, és mindig megpróbálok legjobb tudásom szerint válaszolni – most is!

Elég sokan írtok rám mindenféle „problémával”, „elakadással”, „útvesztéssel”. A kérdések egy része a földi munkára, másik része a lovaglásra összpontosul, viszont azt kell, hogy mondjam, némi tapasztalattal a hátam mögött, hogy a kettő gyakorlatilag ugyanaz! A technika persze, az más!

A ló-lovas közti problémák nagy részét egy helyzet/ember okozza- okozta, ami aztán a ló életében maradandó lesz, vagy azért, mert folyamatos megerősítésre tesz szert (az ember nem veszi észre, ha valamit helytelenül kér/csinál), avagy az adott történés túl erős volt ahhoz a ló számára, hogy egyszeri eseményként bevésődjön a memóriájába. Mindegy, mi és hogyan történt, nekünk a megoldásra kell koncentrálni. A földi munka ezen esetekben is tökéletes megoldást jelent a célunk eléréséhez, akkor is, ha lovaglástechnikai probléma vetődött fel.

Visszatérve a címünkhöz: párhuzamok! A földi munka számomra nem csak lóval történő futkosást, répabottal csapkodást jelent – nem mintha ezeket bárki ne tehetné meg, ha épp ehhez van kedve. Számomra a földi munka egy edzési módszer, melynek révén előkészítjük a lovat mindarra, amit nyeregből/egyéb helyzetből fogunk kérni. Mindent. Egyetlen korlát a képzelőerőnk, hogy ez sikerülhet. Már pedig fog sikerülni, hiszen mindez független a ló korától, nemétől, esetleges előképzettségétől (lásd az én három teljesen különböző lovamat). Mint minden egyéb módszer esetén, itt is él az a tapasztalat, hogy a ló egészen addig fog eljutni, amennyit a lovasa tud. Vannak, akik egy életen keresztül a Parelli 7 játékot űzik (amivel szintén nincs semmi bajom, hiszen jó feladatokról beszélünk), de akik aktívan tanulnak, képezik magukat, ott a határ a csillagos ég! Jó látni, amikor a ló ki tud bontakozni a lovasa mellett, és nem egész életében kb. ugyanazt kell csinálnia. Amikor fejlődik az agyi kapacitása, és a szervezete is egészségesebb lesz. Ezek megfizethetetlen dolgok!

Most pedig jöjjön néhány példa arra, milyen erős párhuzamok vannak a földizés és a lovaglás között. Ezeket én is nap, mint nap használom, és sokszor bele sem gondolok. Hogy letisztultabb legen az egész, csoportosítottam a különböző feladatokat.

1. Ritmus: A klasszikus képzési skála első eleme a ritmus, amire sok lovas úgy tekint, mintha a lóban már eleve ott lenne. Mint egy veleszületett program. Pedig nem! A ritmus stabilitása fejleszthető, és kell is gondolni rá! A helyes ritmus megléte nélkül nem is érdemes tovább haladni. Mielőtt teljesen elmélyülnék ebben a témában, és az írás hossza elérné a kétjegyű számot (lent azért van még néhány pont), arra kérném a kedves Olvasót, hogy gondolja át/nézzen utána a jármódok lépéssorrendjének, hiszen ennek ismerte nagyon kell a munkához, és igenis összefügg a ló ritmusával. A ritmus során ugyanis ezzel kell majd dolgoznunk. A legjobb, ami ezt fejleszti, az a rudas munka, amit alapjában véve nem lehet elég korán elkezdeni. Csikóknál még csak játékosan, később egyre nehezebb variációkat alkalmazva fejleszthetjük a lovunkat. Kezdjük földre helyezett rudakkal, egyenes vonalon, majd íveken is, ezek után pedig emeljük meg a rudak egyik, másik, avagy mindkettő végét. Használjuk őket mindhárom jármódban. Nem csak a ló ritmusa stabilizálható, hanem fejleszthetjük benne a távolságbecslést is, ami később jól jön, ha pl. ugrani szeretnénk vele. Ha ferdeségen voltozunk, akkor alkalmas a körön elhelyezett rudak is mindig azt a végét megemelve, amerre dől a ló a vállával. Példa: folyamatosan esik kifelé körön, ekkor a rudak külső végét emeljük meg kicsit. Ha pedig befelé akarja levágni a kört, akkor a belső oldalon emeljük meg a rudat végeit. És mindehhez fel sem kell ülnünk!
2. Elengedettség, bizalom: A képzési skála második foka az elengedettség. Ez viszont szerintem egy igen összetett dolog, mert a lovak nem feltétlen tudnak elengedettek lenni, ha ember közelében vannak, nemhogy még furcsa munkát is kell végezni velünk. Ez csak számunkra egyértelmű. Éppen ezért tudnak igen jó képességű lovak befeszülés miatt rosszabbul teljesíteni, mint amit prognosztizálunk nekik. Nincs ezzel semmi gond, ez a természet rendje. Ha ezt nem így szeretnénk, akkor bizony dolgozni kell ezen. Az elengedettséget akár az elégedettség szóval is helyettesíthetnénk, hiszen a ló menekülő állat lévén a kettőt szinte egynek éli meg Az elengedett ló laza, összességében nyugodt, mozgása harmonikus, nincs gondja azzal, hogy a lovasa kér tőle valamit. Nos, ez gyakran csak a mesékben teljesül így egyszerre, nem? De! Hát, éppen ezért írtam az elengedettség mellé a bizalmat is, hiszen ez a kettő kéz a kézben halad a ló életében. A ló, amelyik elengedett, általában bízik a lovasában, és amelyik ló bízik a lovasában, az nagyobb eséllyel tud majd elengedetten dolgozni. Éppen ezért ide, mint földi munkás feladatot, leginkább az érzéktelenítést ajánlanám, mindennel! Az érzéktelenítés, amolyan barátkozás idegen tárgyakkal, helyzetekkel, hangokkal, BÁRMIVEL, ami előfordulhat a ló életében, és kibillentheti elengedett állapotából. És mivel a ló menekülő állat, ilyen bizony sok lesz – juhúú. Lesz melónk ezerrel, akár egy életen át. Ha az érzéktelenítés földről jól megy, konvertálhatjuk tapasztalatainkat lóhátra. Az érzéktelenítés azért fontos, mert növel a ló önbizalmát, és a lovasba vetett bizalmát. Mindkettő kell az elengedettséghez, ugye?
3. Egyensúly, hordozóképesség (egyenesség): Na, ezek már összetettebb dolgok, és valljuk be, nem sok „hagyományos” lovas gondol abba bele, hogy vajon egyensúlyban van-e a lova? Ilyen esetekben általában nincs is, tehát érdemes ennek fejlesztéséről is szólni egy kicsit. A lovaglás során nagyon fontos, hogy a lovunk egyensúlyban mozogjon, és így is tudja hordozni ÖNMAGÁT! Ezt most azét írtam nagybetűkkel, mert sokan úgy vélik, a szerszámok (szár) való arra, hogy a ló egyensúlyban menjen. Hát, rendben, de akkor mi történik a lóval, ha nincs a szárak által keretezve? Pofára esik? Megbotlik? A válasz igen, de csak akkor, ha a ló nincs egyensúlyban. Ha egy ló folyamatosan a szárak által van kontrollálva, megtartva elől, akkor sosem tanulja meg az egyensúlyban történő mozgást. Olyan ez, mint amikor folyamatosan az asztalon könyökölve ülünk, akkor minket is az asztal tart, viszont ha levesszük a karjainkat, akkor hátból kezdjük el tartani magunkat, feltételezve, hogy nem görnyedünk. A lónak meg kell tanulnia tehát egyensúlyban mozogni, a lehető legkevesebb behatás révén. Lehet korrigálni egy-egy hibát (két leggyakoribb, közös okkal, hogy egyik kézen dől befelé és levágja az íveket, másik kézen pedig esik kifelé a külső vállán). Az egyensúlyon történő munka tehát szorosan összefügg a ferdeségen való dolgozással. Éppen ezért, sose felejtsünk el néhány földi munkás feladatot, melyeknek nem ez a célja, de egy nagyon jó „mellékhatása”, hogy a ferdeségen is dolgoznak. Kezdeném itt a vállkontrollal, melyet állásban, és kisebb-nagyobb köríven is lehet kivitelezni. Ez utóbbi (haladóbb) esetben pedig ügetésben is. A vállkontroll (pontosabban a váll megtartása) pedig körön is kivitelezhető, megfelelő hosszúságú eszközök megléte esetén távolságból is. Ezzel nagyon tudjuk fejleszteni a ló egyensúlyát, haladva az egyenesség felé. A combra való engedés szintén nagyon jó hatással van a lóra, ezt tanítsuk mindenképpen először földön, aztán lóháton is, állásban, majd egyre magasabb jármódban. A váll oldalirányú kimozgatása (fizikálisan, vagy mentálisan) szintén szuper feladat, hiszen a lónak a hátulján kell lennie, hogy az elejét felszabadítsa a terhelés alól, és odább tudja mozgatni köríven, oldalra. Ezeknek a feladatoknak egy titkuk van: mindig, mindkét oldalon kell őket kiviteleznünk, illetve azon az oldalon többet, ahol nehezebben megy.
4. Engedelmesség, reakciókészség: Ezek a technikai elemek azért fontosak, mert ezek nélkül nincs harmonikus munka ló és lovas között, teljesen függetlenül attól, hogy milyen szakágban dolgozol lovaddal. Szóval, nagyon hasznos a ló földről történő felkészítése a szársegítségekre. Akkor is, ha zablával, és akkor is, ha kötőfékkel szándékozol majd lovagolni. A fizikális nyomás használata a ló fején precíz, türelmes munka, de minden egyes perce megéri. A ló már földről megismeri azokat a dimenziókat, erőket, amiket később a fején fog megtapasztalni. Akkor így már nem lesz zavar a fejében! A lovaglás során nem csak a ló fején használunk nyomást, hanem a testének többi pontján is. Ezekhez is nagyon egyszerűen, és relatíve gyorsan hozzá lehet szoktatni a földi munka segítségével. Ez tehát, minden korban, képzettségi szinten ajánlott, hiszen finomítani mindig lehet valamin!
5. Kontroll: A kontroll megléte egy kulcsfontosságú elem mind a földi munka, mind a lovaglás során. Mindkettő helyzetben tanítjuk, gyakoroljuk és kivitelezzük. Sok a párhuzam itt, is, és amit a ló földről megtanul, azt bizony lovaglás közben sem felejti el. Tehát, a megállás, hátralépés tanítása minden helyzetben igen nagy fontossággal bír. Sőt, a hátralépés nagyon jól gimnasztikázza a lovat, így nem árt a földről történő gyakorlása, finomítása. Gyakran, fiatal lovak belovaglásánál látható, hogy a tanítás leginkább az előre irányban történő feladatokra korlátozódik, és amikor egyszer a hátralépést szeretnék kipróbálni az adott lóval, akkor a ló nem ért semmit, az ember meg tehetetlen. Tessék ilyenkor átgondolni, mennyit segíthetnek a földről megtanultak. Ha pedig a helyzet úgy alakul ki, hogy a ló korábban már többször kivitelezte a hátralépést földről, de nyeregből kérve nem érti, akkor érdemes egy segítőt kérni, aki ugyanúgy kéri a feladatot, mint ahogyan földről kértük, de Te ott maradsz a nyeregben, és párosítasz hozzá egy jelet, amire szeretnéd, hogy fentről reagáljon. Amúgy erre nagyon ritkán van szükség.
6. Figyelem: A ló figyelmének megtartása sarkalatos pontja a lovas munkának. A figyelem ló esetében általában nehezen szerezhető meg, gyakran és hamar elvész, és sokszor még nehezebb visszaszerezni, pláne, ha valami „izgalmas” történik a környéken. Én legalábbis ezt tapasztalom. A másik, ami határozottan befolyásolja a ló figyelmét, az a kora, és a genetikája. minél fiatalabb egy ló, annál nehezebben vezethető a figyelme, és annál rövidebb ideig. Ugyanakkor vannak igen kíváncsi, genetikailag alkalmas lovak arra, hogy (jobban) figyeljenek. A figyelemmel töltött idő a ló képzésével együtt növekszik majd, tehát a ló koncentrációs képessége idővel/munkával, ki hogyan fogalmaz, növekszik. Szóval, a földi munkát sokkal korábban el lehet kezdeni, mint a lovaglást, így már azzal is fejlesztjük a ló figyelmét. Legyünk mindig motiválóak, vegyük észre, ha a koncentrációs képesség lankad. Én ilyenkor egy egyszerű, de mégis kevés mozgást tartalmazó feladatot szoktam kérni, mint pl. farkiterelést, egy kis hátralépést, avagy vállkontrollt. Ezekkel amúgy még azt is lehet befolyásolni, merre néz a ló. Nyeregből ezek ugyanúgy alkalmazhatóak, leggyakrabban az első kettőt használjuk.
7. Lendület: A lendület a lókiképzés netovábbja! Mindenki vágyik rá, a ló meg általában csak legelne egész nap a társaival. Szóval, van itt egy nagy ellentét, kérem! A lendület részben a ló mozgásával veleszületetten adott, de javarészt fejlesztés során alakul ki olyan formára, mint amilyennek a lovasok elképzelik. A ló melletti munka erre már csikókorban alkalmas, és már felülés előtt megismertethetjük a lovat akár a jármódon belüli átmenetekkel, iramváltásokkal. Ha ezt megtesszük, sokat segítünk önmagunknak a belovaglás során történő munkánkban. A lendületet és egyben a ritmust is nagyon jól lehet alakítani rudas munkával, gimnasztikázással, már a belovaglás előtt is, ugyanazon szabályok szerint, mintha nyeregből dolgoznánk.
8. Összeszedettséget előkészítő feladatok: Az összeszedettség a képzési skála része, és napjaink szinte összes lovasának álma. Még annak is, aki nem tud róla, hiszen hány olyan lovast látni (akinek nem inge, ne vegye magára), aki a szár húzogatásával kéri be a lova fejét, mert a „nagyoknál”, legjobb barátnőnél, TV-ben, másoknál stb. ezt látta. Oké, hogy ezt látta, de valószínűleg ott egy relatív feligazításról volt szó, és a ló is, lovas is ott tartott már. És ez szép, de nagyon. Szóval, akarva-akaratlanul mindenki a „szépet” szeretné, és próbálja elérni a rendelkezésre álló eszközök segítségével. És igen, vannak, akik a ló szájának fűrészelésével teszik ezt. Nos, semmi gond ezzel, hiszen senki sem született úgy, hogy mindent tud. Tanulni meg a végtelenségig lehet, ha ott a motiváció, szóval jó hírem van mindazoknak, akik tennének néhány lépést az összeszedettség felé vezető úton. Ilyenkor ugyanis nagyon nagy segítség az oldalirányú mozgások, a farat-be, és a lépéspiruett kivitelezése. Avagy az átmenetek (bármely!) kisebb-nagyobb körön. És ezeket ugyanúgy lehet földről és lóhátról is kivitelezni, a technika nyilván a testhelyzetünk más milyensége miatt kicsit más. Én nagyon szeretem ezeket földről kérni, mert többet látok a lóból. Látom a mozgását, látom, mennyire „szenved meg” a feladatért, hogyan fejlődik, stb. Nyilván, ennek egy részét nyeregből is látni, és ami plusz, érezni is tudjuk, viszont a földi munka ideális kezdés, hiszen nem terheljük lovunkat testsúlyúnkkal a tanulás kezdeti fázisaiban. 

Lovaglás közben sokan szembesülnek alapvető jellegű problémákkal, melyen igen gyakran a fentiek hiányosságaira vezethetőek vissza, éppen ezért, ne legyünk restek mindezen földről is dolgozni. Ez elvégre az egyenes út a sikerhez.