Erőszakmentes lókiképzés

Honnan ered?

Az erőszakmentes képzés, illetve foglalkozás valójában a filmekből, regényekből ered, méghozzá azért, mert az emberben kialakult az a hit, hogy a ló és ember között kialakulhat olyan kapcsolat, ami mindig, minden helyzetben tökéletes, finom, kiegyensúlyozott, szeretetteli, és félreértésmentes. Mindezek mellett természetesen az erőszaknak sincs nyoma, hiszen innen a név. A film/könyv anyagára alapuló szórakozató iparnak a fenti téma egy jó kiindulási állapot, hiszen irtó sok mesét lehet rá szőni: egy bonyolult kezdet – egymásra találás – és totális összhang, majd rózsás kicsengés. Szuper marketingfogás, mert mindig eladható!

A valóság

Akinek van lova, avagy lovagolni tanul, az tudja, a valóságban azért nem így működnek a dolgok. Ahhoz, hogy valaki eljusson stabilan A-ból B-be, tehát egyik szintről a másikra, sokszor sokat kell dolgozni. Vannak visszaesések, rossz napok, félreértések. Mindezek néha zsákutcákba terelek, vagy egy kereszteződés-rengetegbe, ami lelassítja haladásunkat, fejlődésünket. A fenti marketing fogás is hasonlót tesz: megpróbálja elhitetni velünk, hogy a lovakkal tökéletesen működik az erőszak mentes kiképzés. De álljunk meg egy pillanatra! Ki figyelt meg már lovakat egymás között a karámban, amikor nem volt ember a környezetükben? Gondolom szinte minden, hiszen ez nem egy nagy dolog (bár igen fontos). Aki ezt megtette, nagyon jól tudja, hogy a lovak igen keményen meghúzott szabályok szerint élnek, és aki ezeket nem tiszteli/megszegi, arra erőszak vár. És ezt a kijelentést a lehető legtermészetesebb formájában értem, mindenféle negatív érzés nélkül. A lovaknál az erőszak teljesen normális és mindennapos történés. Sokszor kommunikálnak le így dolgokat, és nem kell azonnal a mének viadalára gondolni, ami sokszor élet-halál harc is lehet. Ennyire nem kell drasztikusnak lenni, hiszen a lovak találkozása több kimenettel is bírhat:

– Agresszió: a két ló közötti helyzetet egy közelharc dönti el,

– Menekülés: Ami a fenti folyománya, hiszen a harcban alul maradt lónak mennie kell.

– Tolerancia: összecsapás nélkül élnek tovább egymás mellett és csak rövidebb, enyhébb viaskodások történnek.

A fentiek alapján látható, hogy a lovak bizony gyakran alkalmaznak erőszakot. Amikor pedig mi, emberek odalépünk hozzájuk, és mondjuk, felrakjuk rájuk a kötőféket, kantárt, nyerget, avagy testsúlyunkat (ez utóbbira pedig nem is lett „kitalálva” a ló váz-, és mozgásrendszere!), elvisszük ide-oda, avagy bekényszerítjük egy futóba, avagy bezárjuk egy szűk boxba, akkor valljuk be, a fajuk igényei ellen teszünk. Nem mondom, hogy lovagoljon mindenki zabla nélkül (hiszen a zabla nem rossz, ha jól van használva), nem mondom, hogy mindenki szabad teljesen tartásban gondolkodjon, és azt sem, hogy mindenki nyereg alternatívákban gondolkodjon. Itt nem erről van szó. Szakadjunk el az anyagias dolgoktól és ne a fenti tárgyakra gondoljunk, hanem a lóra, aki ha tehetné, és választhatna, akkor az egész napos legelést választaná családja/barátai társaságában. Sokan úgy vélik (én nem feltétlen), hogy amint kiszakítjuk ebből a helyzetből, már erőszakot fejtünk ki rá, nem is beszélve a többiről (comb/csizma nyomása, húzás a száron keresztül, avagy rázás kötéllel). A probléma tehát egy kényes téma, hiszen mindenkinek mást jelent az erőszak, nincs kvantifikálva, nincs mennyisége, avagy internacionálisan meghatározott fokozatai. Ahhoz, hogy az egészet megértsük, a ló szemszögéből kell nézelődni. Erőszak-e neki, ha felhozom a karámból, felnyergelem és egy órán át a lovardában lovagolok? Képes-e ekkor teljesen elengedetten mozogni? Kifejezi-e a stressznek bármilyen formáját (csap a farkával, merev a nyaka, nem akar menni, vagy éppen erősen megindul, és nem reagál a segítségekre, avagy éppen csak nem rágja a zablát)? Amint látok stressz-jeleket, akkor ő azt már diszkomfortot jelez, tehát számára már erőszakot fejeztem ki. Itt látható, milyen széles is a skála, ahol a jeleket fognunk kell és még nem is beszéltem arról, hogy minden ló más és más személyiséggel bír, így más a monotonitás/fájdalom/zaj/időjárás/emberi bizonytalanság tűrő képességük – hogy csak néhányat említsek. Ha ezeket a faktorokat összekombináljuk, akkor már egy egészen komoly egyenlettel kell matekoznunk.

De mégis, hogyan tovább?

A fentiek elolvasása után felröppen bennünk a kérdés: „Jó, de akkor mikor nem teszek rosszat?” A fenti kérdésre nem is olyan nehéz a válasz, hiszen ne feledjük, a lovak 40-50 millió éve „élnek és alakulnak” ezen a bolygón, kiváló túlélő művészek. Minden környezetben képesek alkalmazkodni, és ezt a tulajdonságukat a domesztikációban látni leginkább. Véleményem szerint minden állattal úgy kell(ene) bánni, mint ahogyan azt a faj igényli. Ha a lovak életében nap, mint nap látható az erőszak valamilyen forrása, és ha ezt mi is így tesszük, akkor nem fogja őket meglepetés érni. Ezalatt nem azt értem, hogy „verjük bele” a tudást, sokkal inkább azt, hogy lóként (leginkább pedig alfaként) viselkedve mutassuk meg neki az utat, amit neki szántunk (avagy a közös utat!). Rendelkezzünk megfelelő tudással, belátással és türelemmel! Ismerjük a lovat, mint fajt igényeikkel, pszichológiájukkal együtt!

Ha pedig a cím szerinti „mentes” kifejezéssel szeretnék élni, akkor én az erőszakmentes helyett az alábbiakkal illetném a lókiképzést:

• Korrupciómentes: Ne vesztegessük meg lovunkat egy rövid sikerért. Sokkal jobb a lassabb, de biztosan kifizetődő út.
• Érzelmi zsarolás-mentes: Ne vigyünk másoktól kapott/hozott érzelmeket („az ő lova jobban tudja”, „nekik az a feladat jobban megy”) a lovunk felé. Ez mérgezi az előre jutást.
• Kapkodásmentes: Ne akarjunk mindent a lehető legrövidebb idő alatt letudni. Vannak feladatok, korszakok, avagy egyszerűen időszakok, amik igénylik azt a bizonyos időt, hogy biztonságban célba érjünk.
• Negatív beállítottság-mentes: Ez nehéz feladat, viszont ennek ellenére minden alkalommal figyeljünk önmagunkra, amikor a lovunkhoz lépünk! Kerüljük a negativitást, hiszen a lovak mindent éreznek, ami bennünk van. A kimondatlan szónak pedig sok esetben nagyobb az ereje, mint a kimondottaknak!
• Elvárásoktól mentes: Lássunk mindent úgy, ahogy van, őszintén, mindenféle hab nélkül. Önmagunkat is és a lovunkat is!
• Ingadozásmentes: A lovak életében a változások okoznak sokszor stresszt (bár az alkalmazkodásban igen jók).
• Előítélet mentes: Sose ítélj meg/el egy lovat a fajtája, kora, mérete miatt. Ami kívül van, az csak a borítása mindannak, amivel dolgozni fogsz.
• Negatív megerősítés-mentes: Végül, de nem utolsó sorban szeretném a negatív megerősítés kártékony hatását említeni. Ló és lovas sorsok csúszhatnak el ezen. A lovak alaptermészetüktől fogva pozitívan gondolkodó, kíváncsi és lendületes lények, miért is kellene a régi katonás képzési módszereket folytatnunk? Nem is illik a fajhoz. Használjuk a pozitív történtek megerősítését, és garantáltan megtanítható minden ló mindenre, méghozzá rövid időn belül! Ez nem megalkuvás, avagy gyengeség, hanem pont az ellenkezője: maximalizáljuk a siker lehetőségét!

Ezen felsorolással zárnám a cikket, bár biztos vagyok benne, hogy ahány lovas, annyi „mentes” kifejezést lehetne hallani. Remélem, sikerült gondolataimmal zöld ágra vergődni!

---