Edzéstechnika fiatal lovak számára

Jelen cikket minden lótulajdonosnak sok szeretettel ajánlom, legyen fiatal, épp belovaglás alatt álló lova, avagy egy átlagos hobbilova, akivel kicsit el szeretne mélyülni a képzési technikákba. Nem hagyhatóak ki természetesen az idős, nyugdíjazott, de egészséges lovak sem, akiknek a lenti praktikák szintén jól alkalmazhatóak és praktikusak lesznek.

A mindennapos, lovakkal és lovasokkal történő munkám sorén sok megfigyelésre tettem szert, ezzel persze nem vagyok egyedül. Szerintem a lovasok nagy része az örömöt keresi a lovaglásban, ami egy bizonyos szinten kiképzett lóval simán meg is valósulhat, viszont ha az embernek magának kell lejuttatnia oda a lovát, akkor sok esetben megcsömörlik a történet egy adott szinten. A lovas nem tudja, hogyan és hol álljon neki, gyakran csak a célt látja, de az oda vezető utat nem.

A másik megfigyelésem, hogy a hobbilovak java része szinte mindig ugyanazt végzi, és nincs velük szemben sok elvárás: menjen előre, ne ellenkezzen, ne botladozzon, legyen kiegyensúlyozott. Azt hiszem, ez a leggyakoribb felsorolás, melyet egy hobbi lóval szemben támaszt a nagy többség. Ezek a lovak így egy bizonyos szintű munkát tökéletesen ismernek, és csinálnak, viszont a mozgásformák változatossága igen csekély, így meglehetősen azonos fizikális megjelenéssel bírnak.

A kettő megfigyelést ötvözve, arra jutottam, most kicsit beavatom az Olvasót abba, én hogyan küzdök meg ezen problémákkal.

Mindegy, milyen korú az adott ló, én mindig elvárok tőle bizonyos dolgokat, amiket „alap” dolgoknak nevezek. Ezt más csikó ABC-nek, képzési skálának, stb. nevezi. Tök mindegy, minek hívjuk, értitek, mire gondolok! A lónak bizonyos dolgokkal tisztában kell lennie. Miért is? Hát mert minden lovasnak (elviekben) egy közös célja van: egészségesen tartani a lovát, mindezt a munkával (és egyebekkel, mint pl. a táplálással, tartással, pataszabályozással, stb.).

Mikre figyelek oda tehát a lóval történő foglalkozás során, miket szeretnék kivitelezni és hogyan érem el ezeket az alapokat?

1. Combra való engedés állásban: Ezt a feladatot igen hamar elkezdem minden csikónál, ha már megy a hátralépés, tudom irányítgatni a ló elejét a farkitereléssel, és nincsenek tiszteletbeli gondok. Az sem árt, ha a csikó/fiatal ló nem recitál mellettünk munka közben, tehát az elengedettség, ember felé mutatott bizalom plusz pont (ezt meg érzéktelenítéssel lehet trenírozni). Ha ezek adottak, azonnal elkezdem a combra való engedés tanítását a földről. Ennek technikáját többször leírtam már, és akit mélyebben érdekel, az utána olvashat a könyvemben. A lényeg, hogy a ló reagáljon majd később a csizma által kifejtett nyomásra, amikor fent ülünk a hátán. Ugorjunk is át erre a fázisra, tételezzük fel, hogy a belovaglás elkezdődött a földi munka után. Kezdjünk minden feladatot, amit a ló már megismert földről, mindenképp egyenként, állásban! Én személy szerint a hátralépéssel kezdek, mert az a kontrollt jelenti számomra. Hasonlatként azt szoktam mondani, olyan a ló, mint az autó, ha tudjuk, hogy nincs benne fék, el sem indulunk. A hátralépés amolyan fék, hiszen ha belegondolunk, akkor az erő iránya ugyanaz, mint az iram csökkentésekor, ennek fokozásakor a lefelé ható átmenet kérésekor, ezt fokozva a megálláskor és ezt fokozva hátralépéskor. Tehát, mindezeket ugyanúgy kérem, csak más a helyzet, és más az energia. Példa: vágtából megálláshoz több energia kell, mint egy adott jármódon belül az iram csökkentéséhez – fiatal ló esetén (később minden nagyjából egyformán könnyű lesz, ha a lónak megvan hozzá az izomzata, hajlékonysága, stb.). Tehát, kezdjük el bátran a combra való engedést, ha a ló már egyensúlyban van farkitereléskor és hátralépéskor a lovas súlyával együtt. Adjunk neki pár alkalomnyi időt, hogy megszokja ezt, majd kezdjük el lépésben is (lásd lenti pont)!
2. Ütem, lendület: Mielőtt viszont nekilátunk a lépésben történő combra való engedésnek, praktikusabb egy kicsit az ütemen és a lendületen dolgozni, már csak azért is, mert a fiatal lovak ezeket folyamatosan elvesztik, pláne, ha még oldal irányban is kell kissé haladniuk. Tanítsuk meg tehát az alsó izomlánc aktivizálását, melynek hatása révén hozzásegítjük az előrefelé-lefeléhez, illetve a hátsó lábak hosszabb lépéséhez. Ebben szintén nagy segítségünkre lehet a földi munka, ha megtanítjuk a lovunknak a hátsó lábak munkájának fokozását. Ehhez használjunk helyből olyan segítséget, amit majd lóhátról is fogunk tudni kérni. Utálom a folyamatos cuppogást, de az okosan időzített, rövid hangsegítség (és kizárólag csakis akkor, amikor kell) sokat ér! Ezt az ismert jelet végül hozzápárosíthatjuk a vádli nyomásához, és ugyanakkor, mint a hangsegítséget. Én ezt akkor szoktam, amikor a ló a belső hátulját emeli (érzésre ez az, amikor a hasát kifelé viszi), hiszen a lovaglás során a belső csizma szinte minden esetben dominánsabb, mint a külső. Érvényes ez az általam freestyle lovaglásra is, tehát amikor nyereg, kantár nélkül dolgozunk a ló hátán.
3. Combra való engedés lépésben, íveken: Ha a fentiek már szépen mennek egy ideje (elsietni semmiképp sem kell a dolgot, hiszen az alapozás a legfontosabb), akkor nekiállhatunk a combra való engedésnek lépésben. Legjobb, ha nagy, tág, ívelt vonalakon kezdünk, sokkal könnyebb a lónak. Eleinte olyan érzés lesz, mintha kiesne a külső vállán (mert néha bizony kicsit ez is történik), de jutalmazzuk a történéseket minden alkalommal. Legyenek a segítségeink lehelet könnyedségűek! Csak azért mert csikó, vagy átlovaglás alatt álló ló van a kezünkben, nem jelenti azt, hogy buta, vagy nincsenek idegvégződések a bőrében, proprioceptorok az izmokban, stb. Emlékezzünk vissza, hogy kivitelezte a feladatot lovas nélkül, és azonnal tudni fogjuk, hogy a ló tud mindent, csak a helyzet újdonsága (lovas nem a földön, hanem a hátán van) miatt módosul a kivitelezés kissé. Legyünk higgadtak, kérjük addig, amíg meg nem érti és azt a minőséget kapjuk, amit kigondoltunk. Tapasztalatom szerint ez ráérző lovas esetében maximum 3 alkalmat jelent! Kérjük a feladatot mindig jó időpontban – tehát megint csakis akkor, amikor a belső hátsó láb a levegőben van (a ló hasa kifelé halad)! Már az elején vegyük észre, melyik oldalára ferde a ló, és dolgozzunk ezen.
4. Vállat be: Ha a fentiekre rászántuk z időt, lovunk pedig készségesen teljesíti ezeket, akkor bizony jöhet a vállat-be is. Ehhez sosem lehet elég korán, és nem is az, hiszen én minden csikóval először földről tanítom meg a feladatok sokaságát, és amire eljutok a hátára, addigra valójában a vállat-be-t lazán kivitelezi (a súlyom nélkül). Itt a trükk a segítségek újra tanításában van, hiszen lóháton ülve nem tudok mindent ugyanúgy kérni, mint földről. Szóval itt azon kell trükközni, hogy az adott ló mit ért meg ezen jelváltás során a legkönnyebben – alkalmazzuk ezt! Merjünk próbálkozni, hiszen sok ló a véletlenekből tanul. Ehhez persze, észre kell vennünk, ha jól kivitelezi a feladatét és azonnal meg kell erősítenünk benne ezt. Ki, hogyan tanítja lovának a vállat-be-t, az sokban különbözhet (éppen ezért, nem írok most litániát arról, én hogyan csinálom, mert az megint csak egy a sok közül). Én mindig azt szoktam mondani, tanítsd úgy, ahogyan a lovad a legkönnyebben kivitelezi! A szabályok jók, hogy vannak, de nem jelenti azt, hogy bizonyos esetekben nem lehet/kell eltérni tőlük. Legyünk tehát flexibilisek, és figyeljük meg a ló mozgását, gondolkodását, kifejezett érzéseit. Hallgassunk ezekre, járjunk el sikerrel!

A fenti feladatok technikája tehát igen fontos, és ez az, mait ebben az írásomban hangsúlyozni szerettem volna. Remélem, tudtam segíteni, ötletet adni mindazoknak, akik esetleg elvesztek volna az erdőben. Mert hát manapság igen sok fa létezik, már ami a lókiképzést illeti – ami nem rossz, de néha tényleg nem látjuk már az erdőt a sok fától.