Csikós szempontok

Jelen cikkemet a közösségi média ihlette meg.

Nem tudom, ki melyik csikóképzési opció mellett döntene, de én mindig a türelem, tisztelet és diplomatikusság híve voltam, ha kommunikáltam mások felé. Csak higgadtan, van köztes út is talán!

A fenti téma viszont igencsak megragadta a figyelmemet, hiszen a csikókkal történő foglalkozás minden egyes perce kardinális lesz a ló-ember kapcsolat későbbi korszakában. Sok mindent lehet ebben a korban elrontani egy életre és helyesen megalapozni is, de ugyanakkor a csikó egészségét is tönkre lehet tenni egy egész életre!. Éppen ezért, én nem azzal fogok most példákat hozni, mit KELL tudnia egy 2 éves csikónak, hanem azzal, hogy mit NEM SZABAD csinálnia ennyi idős korában.

• A legeslegfontosabb talán, amit egy csikónak nem szabad tennie, az a boxban, kis poros karámokban állás. Nem fejlődik a mozgató-, légző rendszere sem. Nem lesz boldog, patáit nem használja eléggé ahhoz, hogy később mindenféle talajon helyt álljon patkó nélkül.
  • Megoldás: A fiatal ló, és ha lehet egész életében, éljen egész nap, egész évben kint! A ló a szabad természetbe született állat, az összes ösztöne alkalmassá teszi erre. Kivéve, ha bezárjuk (bárhova). Nyilván, mindenki úgy tartja a lovát, ahogyan tudja és szeretné, de akkor a ló egészségi állapotában bekövetkezett változásokért is ő felelős.
• A fiatal ló edzése ne merüljön ki a futószárazásban – sőt, jobb, ha nem is végezzük rajtuk klasszikus módon ezt a fajta tréninget! A ló csontozatának érési szakaszai vannak, akárcsak az „ember” gyerekeknél. Amikor egy lónak folyamatosan körön kell menni, gyakran még valamilyen szinten a nyakával történő egyensúlyozást is korlátozzák, akkor az éretlen területek bizony károsodnak. A károsodást magát nem látja azonnal az ember, hanem csak a sokadik ismétlés/évek után. Ne adj Isten, a fiatal ló „rosszcsontkodik” futószáron, a gazdi pedig megfogja (közösségi médián viccesnek minősülő „sárkányeregetés”), akkor bizony a gerinc tarkó szakasza is komolyan sérülhet (pl. a lágyrészek, mint az izomzat, szalagrendszer, sőt, a porcok és csontos részek.
• Fiatal lovat ki/lekötnek (nyakának mozgását akadályozzák), mindegy, hogy mondjuk, a lényeg, hogy nem tudja a nyakát egyensúlyozásra használnia, és megtanulni egy helyes mozgáskultúrát, még lovas nélkül sem! És most a könyvemből szeretnék kicsit idézni, mert a téma irtózatosan fontos. A fej fixálásának akkor vannak súlyos mellékhatásai, ha ez túl szűken, röviden történik. A túl röviden kikötött ló túl mélyre kell vinnie a fejét, a homloka a függőleges vonal mögé kerül, az előre-lefelé nyújtást képtelen végezni. A nyakszalagot folyamatos húzás éri, mely a hát csigolyák hátsó (dorsalis) nyúlványait megemeli ugyan, de így a keresztcsontot már túl sok előre irányuló húzóerő éri, így a medence lebillen, és ezt a külső szemlélő úgy látja, hogy a ló fara (annak is a felső kontúrja) mintegy kiegyenesedik. Ez a húzóerő hat a hátsó végtag nyújtóizmaira is, melyen így összehúzódnak, és a hátsó lábakat hátrafelé húzzák. Ezt a külső szemlélő úgy látja, hogy a ló hátsó lábai jobban “kiállnak” hátrafelé, tehát a ló nem lép maga alá, hátsó lábai mintegy elmaradnak. További mechanizmus az ülőizmok, hosszú hátizmok és a farizmok merevsége, melynek folyományaként az ágyék-, és hasizmok (melyeknek feladata a törzs hajlítása lenne) nem lesznek képesek a medencét visszavinni a normális helyzetébe. A hátsó végtag mozgása eltompul, a valódi összeszedettség így fizikálisan nem tud létrejönni, bármennyire is hajtja a lovas a lovát.

Visszatérve a nyaki gerincre: Itt egy abszolút természetellenes törés alakul ki, ami a kis, mély nyakizmok megfeszüléséhez, blokádjához vezet. Az idegeket is érinti a fejhelyzet, és ennek megfelelően a lovak még ferdén is tarthatják a fejüket. Idővel a csigolyák instabilitása alakul ki, a túlzottan igénybe vett szalagokon meszesedések, gyulladás jönnek létre. Nem elhanyagolható, hogy ilyenkor a légutak is beszűkülnek, így a ló nehezebben jut levegőhöz. Ezen problémák az egész csak egy részei voltak, de mégis jó lenne, ha a lovasokban tudatosulna, milyen következményei lehetnek egy rosszul használt eszköznek!

• Belovagolt fiatal ló esetében felejtsük el a rollkurt (avagy LDR-t, low deep round)! Egy belovaglás alatt álló lónak nem feladata a száron lét, és ennek egyetlen hamis variációja sem, sokkal inkább a lovas segítségeinek elfogadása, megtanulása, finomítása, az egyensúly, és az ütemesség kialakulása mindhárom jármódban! Tehát, egy egészséges, természetes testtartást kell a csikóban tudatosítanunk. A fenti pontban leírtam azt a mechanizmust, hogy ha egy ló mélyen beszegett fejtartással mozog (tehát röviden van kikötve, vagy rövid szárakkal lovagolva), nem tud helyesen, ütemesen és lendületesen előrefelé mozogni. A száron lét véleményem szerint nem tartozik a csikó belovaglásának témakörébe, hiszen gerince még éretlen, a szárakat pedig hajlamosak vagyunk egyre rövidebben, stresszhelyzetben pedig igencsak szűken tartani. Az alapokkal kezdjünk, ne ugráljunk a képzési skálában, ne higgyük, hogy időgépen utazunk! Lovon ülünk.
• Ne kelljen mindig ugyanazt dolgoznia. A legtöbb fiatal ló életében igen hamar gyökeret ver a megszokottság. Mert ha már egy adott helyzetben jól viselkedett az emberrel szemben, akkor mi ezt hajlamosak vagyunk ismételni. Sokszor. Nagyon sokszor. Ha pedig valami macerás, nem megy, akkor azt kerüljük. Az ismétlés maga amúgy nem rossz, hiszen a lónak nagy biztonságérzetet ad a megszokott dolgok ismétlése, viszont ne feledjük el, hogy a ló is a komfortzónán kívül fejlődik. Merjük újabb kihívások elé állítani őt és magunkat!
• Ne csak a tereplovaglás merítse ki: Sok hobbilovas a tereplovaglást élvezi a legjobban, amit totálisan megértek, és nincs is ebben semmi hiba. A gond ott van, amikor elindulnak a csikókkal, fiatal lovakkal és a sok kellemes érzés közepette elfelejtik, kin is ülnek? A tapasztalt, idősebb ló simán letud egy egy órás terepet. A fiatal ló nem bírja sokáig az embert hordani a hát, majd a törzstámasztó, és egyéb izmok fáradása nélkül. Ha ez megtörtént, akkor az állat elkezd kompenzálni. Az egyik leggyakoribb, hogy nem akar előremenni, mert ez már nem komfortos neki – ilyenkor érdemes inkább leszállnunk és sétálnunk mellette – javul az izmok vérkeringése. Legjobb, ha a teljes fizikális fáradásig el sem jutunk, hiszen ilyenkor akár 2-3 napot is várni kell, amíg újra felülhetünk, mert minél nagyobb az izmok igénybevétele, annál hosszabb a regenerációs fázisuk is. Érdemes a fiatal lovat kézen is kivinni, és földi munka részeként kint dolgoztatni lovas nélkül. Aztán fokozatosan lehet terepmunkával terhelni a lovardai munka MELLETT. Lehet váltogatni a lovon és ló mellett eltöltött perceket is. Érdemes kint is elkezdeni a tréninget mindhárom jármódban, hogy a lónak mindig evidens legyen a lovas nyugodt követése mindhárom jármódban. A kondíció növeléséhez mindig több idő kell, mint a leépüléshez! Ezt sose felejtsük el!
• Ne legyen gond a szállítással: Bizony a csikók életében is előfordulhat, hogy szállítani kell őket, egy baleset, vagy épp az anyakanca miatt. A csikó az utánfutóban utazást mind fizikálisan, mind pszichésen sokkal nehezebben éli meg, mint egy kifejlett ló, hiszen egy hagyományos lószállítóban a ló hátulja igen sok terhelést kap, ami nem erre lett kitalálva. Érdemes fiatal ló esetében olyan szállítási módot alkalmazni, amikor fordítva utazik, tehát az eleje kap több terhelést – hiszen ez lett arra kitalálva! Ez már csökkenti a stresszt. A másik, ami jelentősen csökkenti a rossz élményeket, az a rendszeres gyakorlás! Nem 3-4-5 évesen kell berakni a futóba, amikor eleve mondjuk, éles bevetés van, mert „mennie kell”. Ilyenkor senkinek sincs ideje, a türelem hamar elfogy, és jönnek a „jobbnál-jobb” ötletek, amiket egyhamar sikertelenség koronáz, rosszabb esetben a ló/lovas sérülése. Szóval, kezdjük el a barátkozást a járművel már fiatal korban! Higgyétek el, sokkal könnyebb egy csikóval, mint egy 600 kilós kifejlett állattal. Legyünk itt is fokozatosak, de mégis, feszegessük a határokat, jutalmazzunk 3 másodpercen belül, és felejtsük el a zabos vödörrel történő becsalogatást! Legyünk őszinték önmagunkhoz és a lóhoz.
• Ne féltse a lábát, fejét: Sok horseman mellett én is annak a híve vagyok, hogy a csikót élete első hetében érdemes az alapokkal megismertetni. Az ember számára, és a ló későbbi élete számára igencsak fontos az, hogy könnyen, sérülésmentesen lehessen vezetni, illetve hogy ne legyen gond a rendszeres pataápolással. A csikók körme igencsak könnyen elhanyagolható, nem ritka, hogy évente vannak körmölve, legrosszabb esetben először 2-3 évesen. Tilos! Ahogyan a csikó fejlődik, külső behatások érik (pl. mozgás, talajviszonyok, eltérő szénaminőség, nem megfelelő az ásványi anyagok pótlása, és még sorolhatnám), ezeket a patájában is kompenzálja. Minél kevesebbet figyelünk oda ezekre a kompenzációs mechanizmusokra, annál nehezebb lesz 2-3 évesen ezt visszahozni a normálállapotba! A pataápolás a napi lóápolás része, kortól függetlenül! Ez nem azt jelenti, hogy naponta körmöljük csikónkat, lovunkat, hanem hogy figyeljük meg a pata alakulásának dinamikáját. Sok kérdésünkre kapunk magyarázatot (pl. a ló ferdesége, domináns láb, fogeltérések, stb.).
• Ne legyen túlzottan ijedős – ha az, dolgozzunk ezen: minden csikónak más a személyisége, vannak bátrabbak, vannak visszahúzódóbbak. A lényeg, hogy mindkettő típus később ugyanabba a normáltartományban viselkedjen. A csikókat irtó hamar meg lehet ismertetni mindenféle idegen tárggyal, ezek színével, textúrájával, hangjával, stb. az érzéktelenítés során! Erről már nem csak én, hanem sokan mások írtak, jogosan! A téma igen fontos!
• Ne legyen gond a kikötéssel: Sok csikó szenved a tartó területén egy életre megmaradó károsodásokat azért, mert tapasztalatlanok a kikötés szempontjából. Ne feledjük el, a háziasított ló genetikailag és ösztönök szempontjából ugyanaz, mint a vadon élő társa. Tehát, a csikó ugyanazokkal az ösztönökkel rendelkezik, mint egy vad csikó. Az egyetlen különbség köztük a környezet, amiben élnek. A vad lónak nem/kevésbé kell alkalmazkodnia az emberhez, a háziasított lónak pedig maximálisan. A kikötéssel sincs máshogyan, ami számára teljesen idegen, hiszen a ló szabadnak születik, és szíve szerint így is élne. Ha megfogják, akkor ellenáll minden erejével. Lehet, egy csikónak még kevés az ereje, de ha hirtelen megrántja magát, a még egyáltalán el nem csontosodott képletek nagy károsodásban részesülhetnek. Ha pedig belegondolunk, milyen erőbehatások érik a ló tarkóját, ha már „felnőtt”, akkor senkinek sem kell sok sütnivaló, hogy rájöjjön, nagy károk keletkezhetnek. A problémát egyszerűbb megoldani csikó korban, szóval gyakoroljuk napi szinten. Legyen a napi rutin része a kötőfék felrakása (megfelelő kor esetén!), a vezetés, a lábak felvétele, megtartása, és a kikötés. Nem kell órákig kikötve állni. Jobb, ha az anyja mellé kötjük ki, hiszen a csikók irtó sokat tanulnak megfigyelés alapján. Amit lát az anyján, a másikon, az számára is sokkal természetesebb, mintha társaitól elszakítva mutatjuk neki.
• 5 éves korig ne lovagolják „agyon”: Sok edző hajlamos arra, hogy a túlzott rendszeresség elvét követve („ne legyen istállógőzös a csikó”, „had menjen, fiatal még!”) napi szinten mozgatják a csikót, fiatal lovat, bemelegítésként körön, aztán lovas alatt. Így a csikó heti 5 alkalommal is lovagolva van, egy olyan életfázisban, amikor az izomzat még nincs éppen ereje teljében, és épp megszokta a lovast, állásban. Egy átlagos 3 évest nem lovagolnék többször, mint heti 2 alkalom és ez alkalmanként kb. (max.) 20 percet jelent. Nyilván, ez bizonyos napokon 15, más napokon 25 perc. Mindez a helyzettől, feladatok összetételétől, a fiatal ló aznapi állapotától és miegymástól is függ. Sok időt kell fektetnünk a lépésmunkára, hiszen a lépés a legnehezebb jármód, és ki kell alakítanunk benne egy jó ütemet és iramot. Ezt nem lehet elég korán kezdeni. Később fokozzuk az időtartalmat és a feladatok nehézségét is. Öt éves fél éves lovammal én például most kezdtem el az alap gimnasztikát úgy, hogy rajta is ülök, eddig a szabad munka része volt a különböző akadályok megugrása, hiszen a csigolyák nem csontosodtak el teljesen. Minél nagyobb a türelmünk egy fiatal lóval (tehát minél később kezdjük el a terhelését), annál nagyobb a biztosíték arra, hogy a problémák sokkal később, avagy nem jelentkeznek, az állatorvosi számla pedig a minimálishoz közelít. És a lovak edzése során ennek kellene lenni fő célunknak: megtanítani a lovat egészségesen mozogni! Ehhez kell egy egészséges lovas és egészséges edzői mentalitás. A csikó nem attól lesz egészséges, ha szét van hajtva. Helyezzük a minőséget a mennyiség elé!
• Ne eszközökkel pótoljuk tudásunk hiányosságait, kérjünk inkább időben tanácsot egy hozzáértőhöz! Csikók belovaglása során gyakran látni, hogy egy idő után mindenféle eszköz kerül az állatra. Legrosszabb esetben már felülés előtt is: kikötik a fejét, mondván, hogy szoknia kell a szárakat, a támaszkodást tanulni. Nos, mielőtt belemennénk egy nagy vitába, tisztelettel elmondanám, hogy egy belovaglásra kerülő csikónak NEM a támaszkodás az első, amit el kell sajátítania! Ha az emberrel, felszereléssel szemben megvan a bizalom, akkor én a ló egyensúlyán dolgoznék lovas nélkül és lovassal együtt is. Legyen ütemes a mozgás, legyen lendülete, a ló tisztelje az emberi segítségeket, tehát ne 2 kilóval kelljen a szárat húzni, a csizmával nyomni, hanem grammokkal. Ne feledjük, „érintetlen” csikóval dolgozunk, mitől lenne tompa?!

A felsorolás, hangsúlyozom, nem teljes körű, hiszen a lovas szakágak között is van különbség, már ami a csikóképzést illeti. A másik nagy szempont az emberi komponens, hiszen mindenki kicsit máshogy képezi a saját lovát, tehát, embere, edzője válogatja, ki, mire „esküszik”. Tűzzünk ki helyes célokat, járjunk őszinte úton, és ragaszkodjunk a ló egészségéhez! Valahogy, én is ezt próbálom.