Balesetmentesség természetesen

Lezárult a nyár, itt az ősz, ilyenkor az istállóban tartott lovak általában frissebbek a szokásosnál, hiszen egyre kevesebbet lehetnek kint, a szabadban. Törekedjünk ekkor is a balesetmentes sportolásra! Mivel engem is ért már egy, s más, sokat tanultam a balesetekről. Azt is tudom már, hogy lehet őket elkerülni. Ebben a cikkben most néhány általánosan előforduló példát szeretnék hozni, illetve ezek megoldásait.

Ijedezős ló kezelése

Az ijedezős ló önmagában komoly problémákkal küzd, hiszen szinte folyamatosan fél valami miatt. A félelem a tradicionális kínai medicina szerint a víz elemhez kötődik, tehát a víz (vese) típusú lovak legfőbb érzelme a félelem. Ez tény, érdemes elfogadnunk. Ha már pedig egyszer beláttuk a helyzetet, sokkal könnyebb lesz megoldanunk.

Mit csináljunk és mit inkább ne?

Az ilyen lovaknál a legfontosabb dolog, amit tehetünk, az a dicséret. Dolgozzunk velük teljes nyugalomban, és ha helyesen kivitelez egy feladatot (ami nagyban rajtunk is múlik), dicsérjük meg azonnal. Adjunk neki ilyenkor egy rövidke pihenőt, amikor természetes módon ellazulhat, kinyújthatja a nyakát, nézelődhet, avagy éppen haraphat egy kis füvet. Gondoskodjunk a sikerünkről azáltal, hogy támogatjuk a feladat helyes kivitelezésében: kezdjünk egyszerű feladatokkal, hogy sokat dicsérhessük, majd ha már megszerezte az önbizalmát, jöhetnek a nehezebb feladatok. Ne feledjük, minden egyes sikeresen kivitelezett feladat, mely dicsérettel végződött, fokozza a ló nyugalmát, tehát egyre ritkábban fog ijedezni.

Időfaktor, mint segítség

Az idő, mint mindig, az ilyen lovaknál is nekünk dolgozik! Adjuk meg a ló számára az időt az

• Elengedettséghez,
• biztonságérzethez,
• és a bizalomhoz.

Minden egyes fent említett elemet külön-külön és egyben is „trenírozhatunk”. Ne legyünk provokatívak, és túlságosan céltudatosak, hiszen ez belső sietséget szülhet, amit a ló azonnal megérez (mint nyomást, hiszen minden érzésünk megváltoztatja érzéseinket, energiáinkat, amit az állat felé közlünk).

Az ismétlés fontossága.

A vese típusú lovaknál az ismétlés igen nagy jelentőséggel bír. Minél többször ismételjük, annál több a lehetőségünk a pozitív kimenetre, dicséretre, és annál gyorsabb ütemben halványul az ijedezés. Mindegy, mi a feladat (lehet akár a vezetés is), törekedjünk mindig mindent a ló szemével látni. Az ilyen lovak általában az átlagosnál is kifinomultabb érzékeléssel bírnak, és a csapatban általában ők az őrszemek. Nem hiába, hiszen igen gyorsan tudnak a külső kellemetlen ingereket érzékelni és lereagálni. Vész esetén az egész csapat életét mentik meg ezek a lovak az ijedezésükkel.

A lovász személyiségének jelentősége

Az ijedezős lóval szemben igen nagy türelem szükséges. Minden nap. Minden helyzetben. Ha kell, ugyanazt kell többször megmutatni, hogy a ló biztosra menjen abban, hogy melletted nem történik semmi. Ha egy ilyen lovat sikerül „megszerezni”, gyakran hamarabb veszítjük el a koncentrációját, illetve figyelmét. Ez normális, hiszen a személyiségében van a figyelés. Hagyjunk neki időt (pár másodperc), és kérjünk tőle egy ismert feladatot, ami újra visszatereli az összpontosítás medrébe. Az ilyen lóval szemben tehát türelem, és lóismeret szükségeltetik a lovász részéről.

Boxban/futószárazáskor ránk forduló/rúgó ló

Ha egy ló ránk fordul, akkor nagyon fél. A ló akkor fordul farral valamerre, ha a hátsó lábaival készül rúgásra, vagy éppen ezzel az előkészülettel fenyeget. Ilyenkor a ló önvédelmet gyakorol, és van valamilyen oka erre. Általában ha a rúgás bekövetkezik, menekülés követi, hogy szabaduljon a félelem okától. Tehát, ha egy ló egy emberre fordul a farával, akkor ott van egy előélet. Lehet, nem a lovász a hibás, de ha mégis szembesül ilyen helyzettel, nyugodtnak kell maradnia, és egyetlen egy dologra törekednie: a lovat meg kell fordítania.

Hogyan?

Az esetek nagy részében (remélem legalábbis, hogy) a ló kötőfék viselése nélkül áll a boxban, tehát ha ki akarjuk hozni, fel kell varázsolni rá valahogyan a kötőféket. Ehhez akarnia kell kooperálni velünk. A csak simán rúgni kívánó ló általában fél, ha sikerül megfordítani, nem támad. Viszont ha agresszió is társul, akkor amint megfordult, támad az elejével, egyenesen előre, felénk. Nos, tárgyaljuk tehát részletesen az első esetet: nyissuk ki a boxajtót, és vigyünk magunkkal valamilyen kötelet, kötőféket, vagy répabotot. Amint látjuk, hogy a ló befordult a sarokba, kezdjünk el csapkodni (földre, kabátra, bárhova, de ne a lóra!) a kötéllel, felhívva ezáltal a figyelmet magunkra. A ló ilyenkor ösztönösen látni akarja, mi történik, így megfordul – előbb-utóbb, persze minden esetben más és más energiát kell használnunk, ezt a ló mondja meg. Amint megfordult és néz minket, ne csapkodjunk, legyünk nyugodtak. Mérjük fel a helyzetet, hogy közeledhetünk-e a ló felé, vagy sem? Ha újra visszafordul, újra csapkodjunk addig, amíg meg nem fordul felénk. Ismételjük a sikerig. Mindig legyen mellettünk valaki, mert ez egy veszélyes helyzet! Legfontosabb a balesetek elkerülése.

A későbbiekben törekednünk kell a ló és ember kapcsolatának jó irányba történő fordítására. Ne feledjük, itt az a fontos, amit a ló gondol rólunk, nem az, amit mi magunkról. Amikor pedig megvan a bizalom, és a pozitív gondolkodás, akkor céltudatosan és teljes nyugalomban dolgozhatunk a farkiterelésen! Mert az, amit a lónak „normál” állapotában megtanítunk, minden egyéb állapotában is kérhető tőle, ha úgy kérjük, hogy megértse és elfogadja. A lovak szinte mindig tudják, mikor mit kérünk tőlük, viszont el is döntik, hogy ezt meg akarják-e csinálni számunkra, vagy sem. Mindezt a fentiekkel összevetve elmondható, hogy nagyrészt rajtunk múlik, hogy egy ló kivitelez-e egy adott feladatot, vagy nem.

Csípős ló

Az ilyen lovak nagy része nem rosszindulatból kezdte „csípős” pályafutását. A legtöbbjük általában az alábbiakat tapasztalta meg életében:

• ménnek született: A mének Y kromoszómájuknak köszönhetően hiperorálisak, tehát mindent a szájukba vesznek, csípnek, nyalnak. Ha ez kórosba csak át (tehát mindig, minden helyzetben csinálja), akkor ott pszichés problémáról beszélünk, melynek oka az esetek többségében a helytelen tartás.
• Az adott ló teljes mértékben/ részben ember által nevelt csikó. Az ilyen lovak gyakrabban tanulják el az emberi tulajdonságokat, mint a normálisan szocializálódott társaik. Gyakrabban is vannak kézből etetve, mindenhova bemehetnek, hiszen olyan „aranyosak”. Ez is tehát egy tartási probléma.
• A ló túl sokat volt/van kézből etetve. Ennek oka lehet az előző pont is, vagy akár a gazda „túlbuzgósága”, szeretete. Viszont ne feledjük, hogy a lónak miért vannak olyan fogai, mint amilyenek: az anyatermészet arra találta ki, hogy legalább napi 16 órát legeljen, nem pedig kézből egyen. Ha tehát lecsupaszítva nézzük a dolgot, ez is tartási hiba.
• Ha egy ló nem foglalja le a száját a fentieknek megfelelően (természetesen), akkor bizony más elfoglaltságot keres magának: szájába veszi a tárgyakat, megrágja, vagy dobálja azokat, ami lehet, a tulajdonosnak szintén „aranyosnak” tűnik, viszont lássuk be, hogy az unatkozó ló is tartási hiba!
• További ok, ami szintén elég gyakori, ha a ló egy belső stressz miatt csipkedés formájában vezeti le a feszültségét. Ennek sokféle oka lehet: felszerelések, heveder meghúzása, láb felvétele. Ezen esetekben is fontosnak tartom az okok kiderítését, hiszen enélkül nem tudunk tovább lépni. Lecsupaszítva ez nem tartási, hanem trenírozási probléma.

A fentiek elég kemény szavak, hiszen ha így, a lovak fajának megfelelően nézzük a dolgokat, és teljes mértékben őszinték vagyunk önmagunkhoz, elfogultságok nélkül, akkor belátjuk: a lovak nagy része helytelenül van tartva, akik emiatt kompenzálni fognak valamilyen módon. A csipkedés tehát az embertől indul, tehát csak az ember tudja megoldani.

De hogyan?

Minden kezdet nehéz. Kezdjük azzal, hogy őszinték vagyunk önmagunkhoz, és ilyen szemmel vizsgáljuk meg lovunk élőhelyét. Azt a helyet, ahol napi 24 órában éli le életét. Amit nem ő választott ki magának. Ami nem az ő, hanem a tulajdonosok ritmusa szerint történik. Ahol az esetek többségében nincs módja kiválasztani, mikor, mennyit és mit eszik, vagy iszik. Bizony, a lótartás komoly dolog.

Ez a legelső lépés a legfontosabb és egyben a legnehezebb is! Hiszen lovunk csak akkor lehet egészséges, ha adunk neki lehetőséget erre! Törekedjünk tehát az egészséges, lónak megfelelő tartásra! Itt sajnos le kell mondanunk a kényelmi érdekeinkről. Cserében viszont a ló csípőssége idővel elmúlik! Tegyük ki tehát a lovat, ha lehet, egész napra társaival egy nagy karámba, legelőre, és adjunk neki időt. A csípőssége múlni fog! Munka során mindig fel fog lépni, hiszen az ember meglátása már elindítja a reflexet a lóban, ekkor maradjunk nyugodtak. Nem érdemes büntetni, illetve negatív érzelmekkel a lóhoz lépni, hiszen ez csak további bajt szül majd. Ne éreztessük, hogy nem tetszik a csipkedés, viszont legyünk nagyon rések! Ha van nálunk valami, annál jobb. Amint látjuk, hogy csípi, kicsit mozgassuk meg, hogy igen finoman megkocogtassuk ezáltal az állat, avagy a fogakat – tényleg óvatosan! Aztán tegyünk úgy, mintha mi ezt észre sem vettük volna.

Ha szeretnénk neki mégis kézből adni valamit, tartsuk a szájánál sokáig a kezünket, mintha be akarnánk nyomni neki valamit. Addig tartsuk ott, avagy finoman masszírozzuk, amíg el nem múlik a reflex (rossz érzés). Következetes munkával kiolthatjuk a meglévő ingert, és átprogramozhatjuk valami jóra. Például, ha már a csipkedés csökken, de még kissé jelen van, akkor a fenti módszerrel dörzsölhetjük-simogathatjuk a száj környékét, fejet is, gyakran visszatérve a szájhoz. Minél gyakrabban tesszük ezt, annál nagyobb a siker esélye, feltéve, ha a nyugodt pillanatban hagyjuk abba.

A lovászt pedig megkérhetjük, hogy ne engedjen senkit sem kézből etetni, a ló szájához nyúlkálni, illetve akár segíthet is az „átprogramozásban”, ha éppen mi nem tudunk menni. Érdemes itt is a napi szintű 5 percre törekedni addig, amíg kevesebb/semmi sem szükséges.

A csipkedés megoldásának egy másik módja, ha a lovat meglepve a várttal ellentétes válasszal reagálunk a csípésre: amint látjuk, hogy a ló nyúl felénk, odanyújtunk neki egy kis darab répát/almát, miegymást, és gyorsan megsimogatjuk. Ezzel valójában nem megdicsérjük, amiért meg akart csípni minket, hanem sokkal inkább makacs módon megmutatjuk neki, hogy a száját másra is lehet használni. Ez a módszer azoknál a lovaknál hatékony, akik ingerültségből kifolyólag csípnek.

Ha idegen ló van a kezedben

Mind minden edző, az én kezeim között is sok idegen ló megfordul, akiket nem ismerek olyan jól, mint a gazdája. A balesetek elkerülése végett nagyon fontos tehát a ló reakcióinak felismerése, leolvasása, és rövid időn belüli lereagálása – különben megtörténik a baj.

Első fontos elemként, idegen ló esetében mindig a földi munka első fázisával kezdek, ami a lóval szembeni álló helyzetet jelenti, a ló pedig a kinyújtott karom végén van. SOHA, de SOHA nem szabad a ló legalább alap szintű megismerése előtt ennél közelebb menni, és bármit is csinálni! Akkor sem, ha a tulaj azt mondja, ez a ló bátor, jámbor, nem ijedezik, stb. Akkor történik általában a legnagyobb baj. Tudjuk, kivel állunk szemben. Itt a következő kérdések érdekelnek:

• Milyen a ló személyisége (intro/extrovertált) – milyen reakciókra számíthatok tőle pl. új helyzetekben. Ekkor már tudom, milyen távolságban kell állnom az edzés során
• Milyen a ló ingertűrő képessége?
• Milyen képet alkot az emberekről (idegenekről, mint amilyen én is vagyok neki most)?

A többi már részletkérdés, hiszen ha már a hátralépést és a farkiterelést megtanítottam, akkor bármely ló fölött van egy bizonyos szintű kontrollom. Még ekkor sem megyek közel. Az érzéktelenítést is távolságból végzem, pont emiatt ilyen hosszú a répabot – a balesetek elkerülése végett. Aki nem tudja, hogy ez így van, itt az ideje, hogy elkezdje használni, és így megvédje saját egészségét! Ezt nem bírom hangsúlyozni.

Összefoglalásként néhány rövid, de fontos szabály következik

– a megfigyelés mindenek előtt van! Aki ezt megpróbálja lespórolni, az nagyot téved.

– Legyél gyors, ha a helyzet megköveteli, érzelmileg legyél nyugodt és stabil – ne feledd, a lovak mindent éreznek!

– Jobb, ha mindig van veled valaki, amikor lovakkal dolgozol!

– Légy nyugodt, és pozitív – a lovak ezt mindenkinél jobban megérzik és értékelik. Sok balesethelyzetet spórolhatna meg.

– Ha rossz passzban vagy, inkább csak ismételj, vagy vidd el kézen legelni!

– Ismerd a lovad határaid, és csak addig menj el vele!

Ezúton szeretnék minden kedves Olvasónak szép és biztonságos, balesetektől mentes őszi lovas munkát kívánni!

További kérdés esetén szívesen állok rendelkezésre!