Az ijedezős ló

Ebben a cikkben egy általános témáról írnék röviden, mely több embert is érinthet, mint gondolnánk. Ha egy ló ijedezős, az nem feltétlen jelenti azt, hogy összességében bátortalan, vagy ostoba. Domináns, és alárendelt típusú ló is lehet ijedezős. Teljesen képzett ló is lehet ijedezős, hiszen a megijedést gyakran egy ember által produkált helyzet okoz: zaj-, fényhatás, utánfutó, verseny idegenben, avagy bármilyen egyéb dolog, melyhez a ló nem lett hozzászoktatva – itt jön be a desensitizing (érzéktelenítés, szoktatás) szerepe MINDEN ló életében. Az ijedezésnek tehát két összetevője van: a ló személyisége, mint „alapanyag”, és az ember, mint „provokátor”.

Az ijedezős ló önmagában komoly problémákkal küzd, hiszen szinte folyamatosan fél valami miatt. A félelem a tradicionális kínai medicina szerint a víz elemhez kötődik, tehát a víz (vese) típusú lovak legfőbb érzelme a félelem (erről lesz majd szemináriumi témánk is). Ez tény, érdemes elfogadnunk. Ha már pedig egyszer beláttuk a helyzetet, sokkal könnyebb lesz megoldanunk.

A másik oldal, az ember, mint faktor nagyban hozzájárul egy ló ijedősségéhez, ha ugyanis mi magunk a munka közben arra gondolunk, hogy „Jajj, nehogy megint ráugorjon a lábamra”, akkor ezt bizony nagyon hamar megérzi a ló is, és a félelmet, gondot sugárzó testbeszédünk alapján ő maga is elkezdi keresni a „szellemeket”. És előbb-utóbb talál is egyet magának. Fő tehát a bizalom és az érzéseink kontrollálása. Gondoljunk a jóra!

Mit csináljunk és mit inkább ne?

Az ilyen lovaknál a legfontosabb dolog, amit tehetünk, az a higgadtság, a türelem és a dicséret. Dolgozzunk velük teljes nyugalomban, és ha helyesen kivitelez egy feladatot (ami nagyban rajtunk is múlik), dicsérjük meg azonnal. Adjunk neki ilyenkor egy rövidke pihenőt, amikor természetes módon ellazulhat, kinyújthatja a nyakát, nézelődhet, avagy éppen haraphat egy kis füvet – ez nem bűn, inkább előny, hiszen a ló merevsége és ugyanúgy az ellazulása is az állkapocsban kezdődik és onnan vonul végig az egész testén (craino-sacralis rendszer). Gondoskodjunk a sikerünkről azáltal, hogy támogatjuk a feladat helyes kivitelezésében: kezdjünk egyszerű feladatokkal, hogy sokat dicsérhessük, majd ha már megszerezte az önbizalmát, jöhetnek a nehezebb feladatok. Ne feledjük, minden egyes sikeresen kivitelezett feladat, mely dicsérettel végződött, fokozza a ló nyugalmát, tehát egyre ritkábban fog ijedezni.

Időfaktor, mint segítség

Az idő, mint mindig, az ilyen lovaknál is nekünk dolgozik! Adjuk meg a ló számára az időt az

  • elengedettséghez,
  • biztonságérzethez,
  • és a bizalomhoz.

Minden egyes fent említett elemet külön-külön és egyben is „trenírozhatunk”. Ne legyünk provokatívak, és túlságosan céltudatosak, hiszen ez belső sietséget szülhet, amit a ló azonnal megérez (mint nyomást, hiszen minden érzésünk megváltoztatja érzéseinket, energiáinkat, amit az állat felé közlünk).

Az ismétlés fontossága.

A vese típusú lovaknál az ismétlés igen nagy jelentőséggel bír. Minél többször ismételjük, annál több a lehetőségünk a pozitív kimenetre, dicséretre, és annál gyorsabb ütemben halványul az ijedezés. Mindegy, mi a feladat (lehet akár a vezetés is), törekedjünk mindig mindent a ló szemével látni. Az ilyen lovak általában az átlagosnál is kifinomultabb érzékeléssel bírnak, és a csapatban általában ők az őrszemek. Nem hiába, hiszen igen gyorsan tudnak a külső kellemetlen ingereket érzékelni és lereagálni. Vész esetén az egész csapat életét mentik meg ezek a lovak az ijedezésükkel.

Jojózás

A jojózást egy igen egyszerű, ámbár nagyon gyors eredményekkel kecsegtető feladatnak tartok. Azért neveztem el így, mert pont így néz ki: a ló tart egy tárgytól, mi megállítjuk, hátraléptetjük, majd ha érezzük, hogy megjött a bátorsága, előreléptetjük az újabb megijedési határig. Ezután újra hátra, hogy megjöjjön a kíváncsisága, és újra előre az új határig, ami lehet , már 5 centiméterre van az adott tárgytól. Én sokkal szívesebben szánom erre az időt, mint a küzdelemmel, fenyítéssel, odahajtással, mert ezzel a módszerrel egy olyan „biztonsági övet” fejleszthet ki az ember, ami mindig és eredményesen működik. Egy korábbi cikkemben ennél kissé részletesebben írtam le, de aki nem értette most, és nincs kedve keresgélni, nyugodtan írjon rám!

A lovász személyiségének jelentősége

Az ijedezős lóval szemben igen nagy türelem szükséges. Minden nap. Minden helyzetben. Ha kell, ugyanazt kell többször megmutatni, hogy a ló biztosra menjen abban, hogy melletted nem történik semmi. Ha egy ilyen lovat sikerül „megszerezni”, gyakran hamarabb veszítjük el a koncentrációját, illetve figyelmét. Ez normális, hiszen a személyiségében van a figyelés. Hagyjunk neki időt (pár másodperc), és kérjünk tőle egy ismert feladatot, ami újra visszatereli az összpontosítás medrébe. Az ilyen lóval szemben tehát türelem, és lóismeret szükségeltetik még a lovász részéről is.

Zárásként pedig az egyik legfontosabb elemet szeretném megemlíteni: az érzéseink kontrollálását, hiszen mindannyian tudjuk, milyen az, amikor egy megugró ló eltalálja egy lábujjunkat, vagy többet! Azt is tudjuk, hogy az így keletkező fájdalom félelem módjában elraktározódik bennünk, és újra a felszínre bukkan, mikor ugyanahhoz, vagy hasonlóan ijedező lóhoz lépünk. Ha viszont egy eleve ijedezős, félős ló megérzi ezt a félelmet, bizonytalanságot bennünk, akkor már eleve amolyan készenléti állapotba kerül, amelyben még gyakrabban fog ijedezni. Tehát: amennyire tudjuk, kontrolláljuk érzéseinket, hiszen csak az az alfa követhető a ló számára, aki mentálisan is stabil, tehát nem a félelem irányítja. Ne feledjük: ha az alfa megijed, akkor nagy valószínűséggel az összes többi ló is, ami viszont ez minden egyes alkalommal energiába kerül. Ha pedig fölösleges ijedezésekről van szó, akkor ez az energia mind kidobott energia volt. Ne legyünk ilyen alfája a lovunknak!