Az engedés szót több formában és igen gyakran halljuk a lovas beszélgetések során. Egy a lényeg: a téma fontos, sokunkat érdekel és szeretnénk vele jót tenni/elérni a képzés során. Éppen ezen okokból kifolyólag szeretném most az engedés, általam értelmezett formáját, mint témát röviden kibontani.
Az engedésnek az emberi formája számomra a képzés sava-borsa, az egyik leghatásosabb képzési módszer. A megfelelően kivitelezett engedéssel a lovat igen gyorsan, és különösebb küzdelem révén rá tudjuk venni arra, amire szeretnénk.
Milyen engedés?
De milyen engedést is értek itt? Az általam emlegetett engedés alatt az emberi engedést értem, tehát kérek valamit a lótól, a ló azt megteszi és én engedek a nyomásból/húzásból/kérésből. Ha pedig megfelelően időzítve megismétlem, a ló finomabb reakciót ad. Hogyan is működik ez? Nagyon egyszerűen, és hatásosan, hiszen amint kivitelezte a ló azt, amit kértem, leveszem róla a nyomást – engedek. Ez azonnal egy gondolkodási reakciót vált ki a lóba: „Aha! Megcsináltam és békén hagyott utána!” – akár ezt is gondolhatnák ilyenkor a lovak, és pont ez az, amit el akarunk érni. Amikor engedek és leveszem a nyomást a lóról, akkor az neki egy kellemes érzés, ami visszahozza a komfortját – még akkor is, ha nem tűnt éppen stresszesnek a feladat kivitelezése során (ne is keverjük a két helyzetet!). Ennek az ellazulásnak látszata is van: a ló rág, nyalja a szája szélét, leejti a fejét, avagy bármilyen más reakciót mutat (akár együttesen, akár külön-külön). Egyértelműen látjuk tehát, hogy a ló jobban érzi magát. Amikor pedig a ló elengedett, laza, akkor van olyan mentális állapotban, hogy kész tanulni, hiszen nem egyéb dolgok (az esetek többségében máshol lenni, máshova menni – menekülés) járnak a fejében. Ekkor befogadta az információt, amit röviddel ezelőtt kapott. Így tehát bekövetkezhet az elfogadás, majd a megértés lépcsője, melyekből nagyon egyszerűen megtanult információ válik, ha rövid időn belül hasonló sikerrel ismételjük meg a feladatot, természetesen engedéssel zárva. Amennyiben ez a láncreakció nem következik be, igen sok ismétlés sem hoz eredményt.
Mikor engedjünk?
Engednünk a lehető leggyorsabban kell! A tapasztalat szerint azt szoktam mondani, hogy a helyesen kivitelezett (kért) feladat után 3(- 5) másodpercen belül érdemes engednünk – mint jutalom (tehát mint tanulási módszer). A ló békén hagyása, pláne egy nehezebb feladat után a ló számára a legnagyobb jutalom tud lenni. Nem szükséges a jutalomfalat. Hagyjuk elengedetten állni, vagy egy kis füvet tépni és már kérhetjük is újra a feladatot, függetlenül attól, hogy földi munkát végzünk, vagy éppen lovagolunk.
Etológia, pszichológia
Az egész hátterében egy kis elmélet áll: a lovak természetükből kifolyólag nem, avagy ritkán engednek a nyomásnak, inkább akkor, amikor menekülni kell. Mi, emberek szintén kevésbé szeretünk engedni elveinkből. Tehát a nyomásnak gyakran menekülés, avagy konfrontáció a vége. Nekünk az a feladatunk, hogy a ló ösztöneit egy kicsit megfordítsuk: a ló engedjen, méghozzá szívesen és ne gondoljon erre, mint rangon aluli, avagy fenyegető dologra.
A második lépés pedig az ismétlődés elve, ami a lovak életében nagy szerepet játszik: ami egyszer egy adott szituációban megtörtént, az nagy valószínűséggel a többi ilyen/hasonló szituációban is meg fog történni. Tehát, ha a lovad megugrott egy helyen, akkor, ha újra odaérsz, mindig lesni fog a „szellemek” után, avagy újra megugrik. Ha viszont sikerül azon az adott ponton egy pozitív dologgal kioltani a negatívat, akkor az fog ismétlődni, nem a „rossz”. Tehát, rajtunk áll, mi ismétlődik!
Komfortzóna
Érdekes dolgok ezek, de való igaz, hogy a lovak ösztönösen azt az élőlényt keresik (legyen az ember, másik ló, vagy egy doromboló macska), akiben a nyugalmat, stabilitást látják. Ez adja nekik ugyanis a komfortot. És a komfort az, ami a lónak igen fontos. Amíg nincs komfort, nem is eszik, nem nyugodt, nem alszik – tehát nem látja be normális életfunkcióit. Éppen ezért (lenne) fontos nekünk, embereknek, hogy a lovak a munka során is találják meg MELLETTÜNK a komfortot, hiszen így maradnak ellazultak, ami a legfontosabb alapja a tanulásnak (mi sem tudunk tanulni, ha idegileg nem vagyunk jó állapotban).
A ló kora, képzettsége, rangsorban betöltött helye
A ló korának, sőt képzettségének is jelentősége van az engedés folyamata során. Minél fiatalabb egy ló, annál könnyebb rávenni, hogy engedjen a kérésünknek (nyomásnak), így gyorsabban is tanul. Ugyanígy vannak a későn elindított, koruk alapján már felnőtt, képzettségük alapján viszont még csikó lovak is. Avagy a rangsorban alul lévők. Tehát, a kor elválaszthatatlan a képzettségtől: a képzett lovak azt közvetítik az ember felé, amit eddig általában kértek tőlük (lám, megint csak az ismétlődés elve!). Tehát, ha egy középkorú iskolalovat mindig hasonló módon kezeltek, mi pedig finomítani akarunk rajta, akkor lehet, több időre lesz szükségünk nála, mint egy csikó esetében. Nagy a szerepe tehát a helyzet pontos és személyes jellegű felmérésének és a türelemnek! Nincs két egyforma ló, így az engedés, mint emberi faktor is teljesen változó lehet – normális jelenség.
Az engedésünknek tehát igen nagy jelentősége van, egy életre tehetjük általa a lovakat finommá vagy eltompulttá. Mind a kettőt akár igen rövid idő alatt. Rajtunk áll, hogy a lovunk hogyan, mely pontnál enged. Éppen ezért, a szótáramban nincs olyan, hogy egy ló „mindig is tompa volt”, avagy „nem, vagy nehezen reagál a nyomásra”, avagy „nem képes megtanulni valamit”. Az ilyen lovak védekeznek az általában túl sok, túl hosszas, avagy túl erős nyomás ellen. Ha változást akarunk, változtassunk először magunkon!
Összefoglalva: A mi engedésünk (jutalmazásunk) nélkül nincs elfogadás a ló részéről!
Elfogadás – megértés – tanulás. És hogy mi a legvégső eredmény? Egy boldog ló és egy boldog lovas.
BOHorsemanship
You must be logged in to post a comment.