A lovas ülése

A lovas ülése a természetesség jegyében

Miután a ló hátára kerültünk, az év bármely napján, nagyon oda kell figyelnünk az ülésünkre.

Amikor egy ló futószáron, avagy a földi munka során szabadon, ütemesen és leejtett nyakkal mozog, a lovasa alatt viszont nem igazán nyújt lefelé, akkor tudjuk, hol keressük a hibát: a „nyeregben”. A ló csak akkor lesz elengedett, és ütemes, ha a lovas jó helyen ül, egyensúlyban ül és lazán a lóval mozog. Éppen emiatt a klasszikus lovaglásban igen nagy jelentőséget biztosítanak a lovas ülésének fejlesztésének, akár egy életen át. Ennek így kell lennie. Felejtsük el azokat a szóbetyárokat, akik mellüket verve kijelentik: „én már meg tudom ülni a lovat”. Biztos, de a kérdés, hogy hogyan? Az ülés javításának oktatása, illetve az ezzel eltöltött minden egyes perc egyet jelent az állatvédelemmel, szerintem.

Itt megemlíteném, hogy a nyereg nélküli, avagy patraccal/váz nélküli nyergekkel történő lovaglásra azonos szabályok érvényesek, viszont itt nagy figyelmet kell szentelnünk az ülőcsontokból eredő pontszerű nyomás elosztására. Én is imádok patracon ülve lovagolni, viszont itt oda kell figyelnünk a megfelelő időtartamra. A pontszerű nyomás nem tesz jót egy területnek sem, pláne, ha tartósan történik, ha fiatal lóról van szó, avagy ha a ló eleve hátproblémákkal küzd. A lényeg az arányokban rejlik. Lehet patracon, avagy szőrén lovagolni, viszont tartsuk mindig szem előtt a ló egészségét, és törekedjünk a pontszerű nyomás eloszlatására. Erre több lehetőség van, bár itt érdemes egy kicsit tanulmányozni a termékeket, hiszen a gyártók rájöttek, hogy a lovasok bármit megvesznek lovuk egészségének megtartása érdekében, viszont a termékek nagy része pénzkidobás. Egy sima zselé például semmit sem segít (akár a „bariszőrös” megoldások), hiszen ezek kitérnek az ülőcsont pontszerű nyomása elől, amit így a ló ugyanúgy megkap, mint zselé/bariszőr nélkül. Én egy Acavallo által gyártott lyukas zselét ajánlok, Bertalan Zsolt javaslatára. A nyomást kicsit jobban elosztja a lyukak révén, mivel nem tud a zselé úgy összenyomódni, mint a lyukak nélküli verzió. Tájékozódjunk tehát, kérdezzünk meg egy specialistát!

Anatómiai háttér

A ló mellkasi gerince 18 csigolyából áll. A lovasnak ideális esetben a 12-16-os csigolyák táján kellene ülnie, és legjobb, ha a 18. csigolya utáni (ágyéki) szakasz semmilyen terhelés sem éri (ez szerencsére már elég jól elterjedt a lovas köztudatban). A leginkább terhelhető szakasz közvetlenül a mar mögött van, ami annak köszönhető, hogy itt helyezkedik el a törzs elülső felének stabilitásáért felelős izom (M. serratus ventralis). Emellett a csigolyák hasi (ventrális) oldalán is vannak ezen szakaszon szalagok (Lig. longitudinale ventrale), melyek szintén a stabilitásért felelősek. Minél inkább hátrafelé tolódik a terhelő súly, a gerinc ágyéki régiója felé, annál inkább bekorlátozódik a hát mozgása: a ló tehát nem „hátból” fog menni, hanem a hát nyújtott állapotban lesz, tehát homorú/beejtett, a ló háti vonala megrövidül, így viszont a nyaki és háti szalagok teljesen lazák, tehát nem tartják a gerincet. Mindez hosszú távon degeneratív elváltozásokhoz vezethet, végső esetben nem is lesz lovagolható a ló. Ugyanilyen, amikor a lovas túlzottan hátradőlve ül, avagy székülésben (a közösségi oldalon lévő lovas képek nagy része sajnos ilyen). Hasonló példa a túl erős, avagy nem megfelelő zabla/szár/segédszár/martingál és egyebek használata, melynek következményeként a ló védekezésből kifolyóan magasan hordja a nyakát – ez ugyanúgy a hát beejtéséhez, illetve a fentiekhez vezet. Nem kell újra leírnom.

És aki még tovább szeretné göngyölíteni a témát, akkor itt még egy kis plusz infó. A ló hátán lévő, néhány centiméter vastagságú kötőszövetes réteget (nevezzük nevén, Fascia thoracolumbalis, bár tök mindegy egy laikusnak, elég, ha azt megjegyzi, „fascia”) a nyereg egész felületével nyomja. Igen könnyű tehát látni, hogy a nem megfelelően illeszkedő felszerelés, túl hosszas lovaglás, túlsúlyos lovas, illetve a túl kevés regenerációs idő ezen fascia károsodásához vezet. Mivel a fascia beidegzése egészen jó, fentiek hosszas fennállása esetén kialakul a hátfájós ló, melyen egy takaró egyáltalán nem segít (ezt teszi pedig a lovasok nagy része), sokkal inkább a lovagláskor használt felszerelések, edzési módszerek áttekintése, kritikus szemmel történő bírálása.

Összefoglalva tehát, hogyan tudunk sokat tenni lovunk egészségéért kis lépésekkel:

• tanuljunk elméletet – erre legalkalmasabb a jelenlegi téli időszak,
• ne legyünk restek külső segítséget kérni az ülésünk javítása érdekében,
• nézessük át a nyerget specialistával,
• vizsgáljuk meg a ló egész mozgását, a hátát, és a hát mozgását is, ebben szintén nagy segítségünkre vannak a specialisták (nem kell tudnunk mindent, csak annyit, hogy kinek kell szólnunk, ha látunk egy eltérést),
• ne akadályozzuk a nyak mozgását bármilyen jellegű eszközök használata révén,
• tartsuk be a regenerációs időket.

Folytassuk a tényeket!

Ha hozzátesszük a tényt, hogy tanügetéskor súlypontunk hátrébb helyeződik, a helyzet még egy faktorral bonyolódik (ne feledjük el, ez a terület kb. 200 kg-nyi belső szervet, legfőképpen beleket és béltartalmat tart minden pillanatban). Figyeljük meg lovunk ügetését! Ha a háta szépen fel-le leng, az jó jel. Az is, ha az ügetés-lépés átmenet során a hát felső vonala stabil. Rossz, ha az átmenet során (a gyenge hasizmoknak köszönhetően) a mellkasi gerinc hátsó része szemmel láthatóan lesüllyed (a ló hirtelen egy pillanatra „pocakos” lesz), pont, mielőtt a ló átmenne lépésbe. Ha ezt szabad szemmel nem látjuk, vegyük fel, és nézzük meg a felvételt lassítva!

Mit tehetünk, hogy megkönnyítsük lovunk életét, amikor a hátán vagyunk?

• A fenti izmokat 9-12 hét alatt heti legalább 3 munkával szépen meg lehet erősíteni, ilyenkor az ügetésre kell koncentrálnunk gyakori kézváltásokkal.
• Tipp: A kis köröket, és szűk kanyarokat üljünk ki, mert sokkal jobban aktiváljuk ilyenkor a hasizmokat, mint könnyű ügetéskor – ez is hozzásegít a hátizmok funkciójához (ne feledjük, a felső és alsó izomlánc egymást segítve teszi lehetővé a ló egészséges mozgását),
• Egyenes, avagy enyhén ívelt vonalon hajtsuk a lovat kissé előre, rágassuk ki a szárakat, könnyű ügetve. Aztán újra szedjük össze a szárakat, szűkítve a keretet. Így tudjuk a fenti izomzatot edzeni, hiszen lesz lehetősége pihenni, erőt gyűjteni a következő feladatra.
• Teszteljük a helyes üléshez szükséges izomzatunkat: álljunk terpeszbe a talajon, így hajlítsuk be térdünket, ereszkedjünk le félig, majd teljesen, mintegy ráülve a sarkunkra, majd újra fel. Tartsuk is meg mind a három szintet egy bizonyos ideig. Ha könnyen megy, nincs gond!
• Másik teszt: Ügessünk úgy, mintha egy mélyen elénk lógó faág alatt kellene átlovagolnunk – kb. 20 méteren. Ilyenkor felsőtestünk közelít a vízszinteshez, illetve az elülső kápához. Maradjunk egyenesek a ló gerince felett, egyenes háttal.
• Az adott edzésen belül váltogassuk az ülésformákat – ez segít abban is, hogy a ló elengedettebben menjen.

Az ülés fejlesztésére tökéletesen alkalmasak a hideg téli napok, amikor a magasabb jármódokban történő munka a talajviszonyok miatt nem lehetséges. Ne legyünk restek dolgozni azon, ami kulcsfontosságú jelentőséggel bír a ló elengedettségében. A fenti tudást minden lovasnak ajánlom, függetlenül attól, hogy milyen módszerben dolgozik lovával.