Az, hogy összhangban legyél lovaddal, bizony nem egyszerű feladat. Mert van, akinek azon kell dolgoznia, hogy az önbizalomtól duzzadó lova egyáltalán őt is észrevegye, másnak pedig az első felrebbenő fácántól a világ végére szaladna a lova, tehát, épp az önbizalmát (tapasztalatát) kell erősíteni. Mindez persze napról-napra is változhat! Aki erre panaszkodik, az vegyen inkább egy autót, vagy hintalovat! Hiszen ha lóval dolgozunk, akkor a ló nézőpontjait, életvitelét, gondolkodását kell szem előtt tartanunk, és ezeknek megfelelően dolgoznunk, és nem várhatjuk el, hogy minden nap minden percében és minden helyzetben ugyanolyan jól „viselkedjen”. Éppen ezért úgy fogalmaznék, minden ló egy libikóka, és a mi feladatunk egyensúlyba hozni őket. Ha a lovad önbizalom hiánnyal küszködik, akkor soha ne erőltess rá semmit sem! Láttasd be vele inkább, hogy Te csak egy egyszerű feladatot kérsz tőle (tehát ha komplex a feladat, eleinte le kell egyszerűsítened a kedvéért, később aztán viszont újra felépítheted). Így lesz önbizalma a kéréseid felé is. Amint azt látod, hogy egy feladat, vagy váratlan szituáció kapcsán kezdi elveszteni az önbizalmát, azonnal vonulj vissza, ez akár leszállást is jelenthet, ha épp a hátán ülsz. A másik véglet, amikor a ló maga akar ”kioktatni” Téged (a magabiztos típusok). Ilyenkor mutasd meg neki, hogy Te vagy az alfa, és Te vagy az, aki a feladatokat osztogatja – mindezt persze okosan, agresszió nélkül (akinek ez sikerül, az lesz az igazi nyertes). Ebben az esetben a Te feladatod azt, hogy az Általad felajánlott feladatok legyenek mindig a könnyebbek, amiket pedig ő szeretne, meg kell nehezítened (pl., ha Te egyenes vonalon akarsz menni, ő pedig mindig befelé fordulna körre, akkor körözz vele, de számára „kellemetlen” módon: tehát ügetésben, vagy vágtában, avagy éppen szűkebben, vagy a gyengébb oldalán, az egyeneseken pedig kérj a lehető leglazább lépést). Az ismétlésszám és a következetesség mindezek mellett két további fontos dolog, ezeket szintén a lovad személyiségére szabottan érdemes kigondolnod.
Az önbizalom fokozásának (mindkét rész felől) egy általános módja, amikor egy szárral lovagolunk (ne feledjük, a kontrollhoz egy szár bőven elég, két szár a finom, magas szintű munkához szükséges csak) és kezet kell váltanunk. Itt említeném meg, hogy a fiatal lovak kiképzése ideális esetben egy domináns szárral kezdődik, hiszen a lovaglás képzésének elején épp elég a fiatal lónak a sok új ingert feldolgozni, és pontosan elég neki az az egy szár, mely felől számára néha elég sok „feladat” érkezik. Ha azonnal két szárral dolgozunk, könnyebben összezavarhatjuk a csikót, mert a szárak felől érkező hibalehetőségek, illetve túlterhelés esélye pont a duplája, mintha egy szárral dolgoznánk – kivéve, ha rendelkezünk a független üléssel, ami azt jelenti, hogy a szárak nem a kapaszkodás célját szolgálják. Ekkor vagyunk képesek arra, hogy egy szárat használunk, akkor is, ha épp kettő van a kezünkben. Visszatérve az egy szárral történő kézváltásra: ekkor pontosan ugyanazt tesszük, amit már földön is begyakoroltunk, min barátkozás a kötéllel, egyszerűen átlendítjük a kötelet a nyak és fej felett egyik oldalról a másikra. Ezt a földi elő feladat után lóháton mindenképpen állásban gyakoroljuk először, hiszen a lónak ez a legkönnyebb (és Neked is). Csinálj belőle egy játékot, melynek az a lényege, hogy akkor hagyod abba a lendítgetést, amikor a ló azt nyugalommal eltűri (tehát érzékteleníted). Ha megy földön, ülj fel, és gyakorold csak ezt az egyetlen feladatot a tökéletes kivitelezésig – ez akár több nap is lehet!

You must be logged in to post a comment.