A kör fejlesztése természetesen

A kör az az elem, amit minden lovas használ! Legyen szó futószárazásról, avagy kis-, illetve nagy körök lovaglásáról, a kör, mint forma az az íves vonal, amit szinte már tudattalanul alkalmazunk lovas mindennapjainkban. Nincs ez máshogy velem sem, és más természetes kiképzőkkel sem!

Miért kör?

• A körözős elemek tökéletesen alkalmasak fiatal lovak képzésére, problémás lovak mozgatására, egy-egy sérülés utáni rehabilitációban is használható, persze csak ha a ló már mozoghat íves vonalon. A klasszikus elvek szerint alkalmas még bemelegítésre, és a merevség leküzdésére is. Ne feledjük, hogy nem csak a testre hat, hanem az „elmére” is, hiszen a körre valahogyan ki kell küldeni a lovat, és be is kell tudni hívni – mindez nem csak tanulás, hanem tisztelet kérdése is, ugye?
• Az egésznek van persze egy „testi” – biomechanikai oldala is! A körözés aktiválja a gerincet, azáltal, hogy az egész oldalirányban hajlik meg. Elősegíti a belső hátsó láb fokozott teherviselését, a ló hajlékonyságát, és az oldalirányú mozgások fejlődését. Ha kisebb köröket végzünk, akkor a ló „testi” ügyessége is javulni fog. Mi is történik pontosan a ló mozgatórendszerében? Nos, a külső oldali nyak-, és hátizmok nyújtás alá kerülnek, a belső oldal izmai pedig összehúzódnak (erősödnek), a kör méretétől függő mértékben. A csípőízületek rotálódnak minden pillanatban, amikor a hátsó láb a ló súlypontja alá lép (addukció), avagy attól ellép (abdukció). Amikor pedig a hátsó láb a ló teste alá lép, akkor a hasizmok is összehúzódnak.

A kör pszichológiája nálam

A hagyományos lókiképzéssel szemben, a természetes módon esetében a köröztetés nem egyezik meg a futószárazással. Miért is? Mert a kettőnek két különböző célja van. Míg a hagyományos képzések során a futószárazás leginkább a bemelegítést, illetve a kedélyek csillapítását jelenti, a természetes módozatoknál sokkal inkább a kapcsolat építésére szolgál. És mint ilyen, nem lehet túl sokat kérni a lótól egyszerre. Nem is lehet siettetni. Nem lehet erőltetni. És ha őszinték vagyunk Önmagunkhoz (és persze a lóhoz is), akkor a látszateredményeknek sem hiszünk. Ebben az írásomban tehát arról lesz szó, hogy fejleszthetjük a kört, és vele együtt a lovunkkal megélt kapcsolatunkat természetes módon, és milyen pszichológiai elemeket érdemes alkalmaznunk a siker érdekében! Akit pedig a körözés alapvető háttere is érdekel, annak ajánlom könyvemben az erről szóló fejezetet.

A lépések

Senki sem született úgy, hogy mindent tud, szóval álljunk neki egészen az alapokkal indulva!

1. Gyakoroljuk a kört kötélen! Ebben a fázisban a bizalmon és a tiszteleten fogunk dolgozni: működjön minden pontosan, amikor kérjük. Ezen a ponton szeretnék utalni a könyvem ezen fejezetére, itt most csak annyit emelnék ki, hogy amíg tanítjuk ezt a fázist, mi a kör közepén állunk, és maximum egy lépésnyit mozdulhatunk ki innen minden irányban. Miért is? Mert az alfa mozgat, az alatta lévő pedig mozog! Ebben a fázisban megtanuljuk a kör helyes mentalitását.
2. Miután a ló tiszteli a kört, nem húz, nem hisztizik egyik kézen sem, kezdjünk el dolgozni a minőségen: legyen meg az előre-lefele, legyen lendület. Ebben a munkafázisban elkezdünk mozogni a ló körével párhuzamos körön. Az egyetlen sík, ahol lehetünk, az nagyjából a heveder szintje, hiszen innen tudunk pontosan hatni a ló mindkét (mozgást illető) testzónájára: a hátuljára, ahonnan előrefelé tudjuk küldeni, és az elejére, ahol lassítani tudjuk! Szóval, ez az a hely, ahol legoptimálisabb számunkra. Ebben a munkafázisban megtanítjuk a lónak, hogy olyan lendülettel menjen, ahogyan kérjük. Használjuk segítségeinket (hang, mozgás sebessége, répabot, stb.) a jó eredmény érdekében.
3. A következő fázisban kezdjünk el kötél nélkül gyakorolni, de most kicsit visszalépve, a tiszteleten, bizalmon dolgozva! Ebben a munkafázisban a ló megtanul kötél nélkül körözni körülöttünk. Koncentráljunk a lépésre és az ügetésre! Ha le akar lépni, farkitereléssel tudjuk magunknál tartani – már aki a köteles munkafázist komolyan vette.
4. Ha kötél nélkül a ló ugyanúgy dolgozik, mint kötélen, akkor mehet itt is a lendület gyakorlása, ami azt jelenti, hogy menjünk vele párhuzamos körön!

Hibalehetőségek

Leggyakoribb, ha a ló a merev oldalára nem akar kimenni körre, illetve azon maradni – kör szűkül. A merev oldalon nehezebb az elengedettség elérése is, és a farkiterelés is „máshogy” működik. A ferde oldalán esik ki a külső válla felé – itt tehát a kör nagyobbodik. Ahogyan látjuk, a megoldás az lesz, hogy a ló képes mindkét kézen egyforma kört menni egyforma lendületesen, és jó esetben hátát kímélve mozog! A fenti hibalehetőségek viszont komoly feladat elé állíthatják a lovast.

Két korrekciós lehetőség van arra, amikor a ló kifelé tekeredve mozog (és most igazi száraz szakmázás jön):

• Fél- farkiterelés: ez a legegyszerűbb megoldás, minden ló reagál is rá, feltéve, ha az alapokat szilárdan és finom fázisokra tanítottuk meg. Ilyenkor már illik, hogy a farkiterelés 1-es fázisra működjön, ami azt jelenti, hogy a ló a hátulsó lábait keresztezi, ennek következményeként pedig a fejével felénk fordul, ránk néz. Mi eddig nem megyünk el, hiszen akkor a ló megáll előttünk, és nem köröz. A fél-farkiterelés valójában egy testhelyzetbeli változás, amire rásegítünk a fejünk biccentésével, és ha ez nem elég, akkor a répabottal történő karmozdulattal. Technikailag arról van szó, hogy amikor a ló feje kifelé néz (a merev oldalon mozogva ugyanis mindig a ferde oldala felé szeretné hajlítania nyakát), akkor kissé hátra-, és a fara felé mozgunk, fejünket a far felé biccentve. Igen finoman, nehogy azt higgye, teljes farkiterelést kérünk. mi ezzel csak annyit akarunk elérni, hogy a belső hátuljával kissé keresztezzen kifelé a hasa alatt, aminek az a folyománya, hogy a fejével befelé billen. Ne feledjük, ha a ló hátulja egy irányba mozog (jelen esetben enyhén kifelé), akkor az eleje ellenkező irányba fog mozogni (tehát befelé) – mai a célunk! A kötéllel is tudunk persze segíteni, hogy kissé befelé húzzuk apró lélegzetszerű impulzusokkal a fejét. Persze sokat semmiből sem lehet, hiszen akkor megbomlik az egyensúly, megszűnik a mozgás! Először lépésben aztán ügetésben érdemes gyakorolni, csakis akkor, ha az alacsonyabb jármódban már megy az egész. Lépésben az emberek számára egyszerűbb, mert minden lassabb, a ló számára viszont nehezebb, hisz a lépés a legnehezebb jármód! Ügetésben több a lendület, a ló könnyebben mozgatja testrészeit, míg az embertől gyorsabb és sokkal pontosabb reakciókat igényel!
• A másik lehetőség, hogy nem a ló hátuljára hatva, indirekt módon mozgatjuk az elejét magunk felé, hogy az ne térjen le a körívről, hanem magát az elejét mozgatjuk magunk felé, azt direkt módon a köríven tartva. Nos, ez logikusabbnak és egyszerűbbnek tűnik a lovasok számára, viszont sokkal precízebb, kifinomultabb kommunikációt, és több tapasztalatot igényel a lovastól. A Ló ezt is relatíve könnyen meg fogja csinálni, ha finomságra volt kiképezve, és ha ismeri a technika elő-feladatát, ami nem más, mint a vállkontroll. A vállkontrollnak technikailag az a lényege, hogy a répabotot/pálcát a ló vállbúbja/tricepsze mellett megemelve és megtartva arra késztetjük, hogy lépjen el ettől oldalra. Mi pedig a lóval szemben állunk, egy helyben forogva követjük az ő mozgását. A ló ilyenkor elejével és hátuljával is keresztezni fog. Amikor azt írtam, hogy egy elő-feladatunk van, akkor kicsit hazudtam, mert lenne még egy: a ló magunkhoz hívása azáltal, hogy a ló előtt hátrafelé mozgunk. Ez nálam a lóval történő földi munka második fázisában történik legelőször, és nagyon erősíti a ló-lovas kapcsolatát, így mindvégig kérem is a lótól. Nos, vissza a körre! Amikor a ló az elejével elhagyja a körívet, avagy éppen csak azt szeretnénk, hogy szűkebb kört menjen körülöttünk, akkor kissé elé-mellé helyezkedünk, és mindvégig ott vagyunk, amíg a kör szűkítése nem következik be. Ehhez a helyzet előfeltétel, de nem elég! Ekkor kell kérnünk egy enyhe vállkontrollt a belső vállon, amire a fejét befelé fogja helyezni, és ha ebben a pillanatban hátrafelé, befelé mozgunk (tehát spirálisan), akkor a felénk mozdul, miközben köríven marad. Ha mégsem, akkor lehet túlreagálta a vállkontrollt, vagy a behívást. Ha ezt tapasztaljuk, küldenünk kell előre a körre.

Tudom, ezt sokaknak biztosan nehéz vizualizálniuk, de amint tudok össze fogok állítani erről egy videó anyagot! Addig is, tessék emészteni, és gondolatban rögzíteni a dolgokat – utána annál könnyebb lesz élesben „lejátszani”. Amúgy szerényen megjegyezném, hogy ahány ló, annyi módszer, tehát minden ló máshogy reagál a fentiekre, és máshogy is tudjuk a fentieket alkalmazni. Lehet, lesz olyan, ami egy harmadik, negyedik technikára reagál érzékenyebben. Én azért a fenti kettő technikát elemeztem ki legjobban, mert tapasztalatom szerint ez az a kettő, ami jól működik, feltéve, ha a ló eljut ebbe a tanulási stádiumba!

Sok sikert kívánok a munkához!