A gimnasztika alapjai

Amikor új ló kerül a „kezeimbe”, akár saját, akár nem, azonnal lefut egy program a fejemben, mely szerint haladni szeretnék az adott lóval. Vannak dolgok, amikről azt hiszem, minden lónak érdemes megtapasztalnia, és vannak dolgok, amiket csak bizonyos lovaknak ajánlok, mert nekik az a kifejezetten fejlesztő hatású – mindegy, hogy fizikális, vagy mentális szinten. A földi gimnasztika egy olyan dolog, ami számomra minden ló számára kötelező. Ezen feladatok révén ugyanis a ló nagyon sokat tanul, és ezeket minden bizonnyal használni is fogja a későbbiekben, függetlenül attól, hogy milyen szakágban használja a gazda. Éppen a fentiek fontossága miatt, most egy sorozatot indítok a témáról.

A gimnasztikai feladatoknak nagyon sok hatása van a lóra, ezeket most csak röviden szeretném összefoglalni:

– a ló sok és különféle mozgási helyzeteket ismer meg, ami által fejlődik saját testének érzékelése (propriocepció)

– fokozódik a ló (izmainak, ízületeinek) hajlékonysága, ruganyossága

– a ló jobban tud egyensúlyozni, illetve súlypontjával dolgozni (előre, avagy hátra tolni), biztosabb lépésűek lesznek

– az izomzat fokozott fejlődése lehetővé válik

– a távolságok becslésének tanulása mind a ló, mind a lovas részéről

– elősegíti a ló elengedettségét

– a magasságok különböző megválasztásával sok újat tapasztalhat a ló

– a keringés teherbíróbb lesz

– felkészít később a lovas súlynak egyensúlyban történő hordására terepen, ugrás közben

– erősíti a ló-ember kapcsolatot, egymás felé mutatott bizalmat

– megfelelő előkészítéssel még egy idegesebb lovat is figyelemre, nyugalomra készteti

– változatosságot biztosít

Fent látható, hogy a lista elég hosszú, és simán el tudom képzelni, hogy az olvasó még folytatni is tudná ezen felsorolást! A másik félre, a lovasra is ki szeretnék térni, hiszen a lovat sosem szabad lovas nélkül értékelni:

sokszínűségével változatosságot hoz
merevség megszűntetése
ritmikusság tanulása
a lovas megtanulja a lovat elengedetten, puha kézzel követni
a kéz és a felsőtest helyzetének helyes megválasztásában is segít
kiváló a kiegyensúlyozás gyakorlására
a távolságok becslésének megtanulására is nagyon jó
magabiztosság fejlesztése
higgadtan gondolkodás javítása

Mint látható, minden, amit a rudakkal csinálunk, az csak jó lehet – persze, ha ezt fokozatosan és okosan építjük fel. A cikk első részében arról lesz szó, hogy képezzünk egy lovat, aki ezt a fajta munkát egyáltalán nem ismeri. Később a gimnasztika egyéb változatairól is szó lesz – jó ízelítő mindenkinek.

Szükséges felszerelések

Ahogyan én tanítom a lónak a gimnasztikát, nem szükséges túl sok felszerelés az alap szerszámokon túl. Ez a csomózott kötőféket, munkakötelet, és a répabotot/egyéb kommunikációs pálcát jelenti. Természetesen mindezeken túl szükségünk van néhány rúdra, melyek a ló számára nem rejtenek sérülésveszélyt. Lehet használni idősebb hengeres fákat, oszlopokat, de sosem szabad töredezniük, vagy szögeket tartalmazniuk. Érdemes továbbá beszerezni olyan tárgyakat is, melyek segítségével emelhető a rudak magassága. Egyáltalán nem muszáj tehát egy teljes garnitúra profi cavalettit beszerezni, hiszen az alapok elsajátításához ezek megléte nem is szükséges. Én is néhány egyszerű rúddal kezdtem, melyeket kidobott autógumikkal emeltem később a kívánt magasságba. Aki persze megteheti, hogy vásárol/bérel, avagy csak használja a kész cavalettiket, azoknak is érdemes a legelején sima rudakkal dolgozni. Én ugyanis abból indulok ki, hogy a lovad nem ismer semmilyen ilyen jellegű munkát, tehát olyan szinten az alapoktól kell kezdeni, hogy megismertetjük a lóval az egyszerű rudat.

A rudak hosszúsága korreláljon a lovak képzettségével. Ezalatt azt értem, hogy míg egy képzettebb ló simán átmegy és tisztel egy rövidebb rudat is, addig egy fiatal/képzetlen ló esetében érdemes egy hosszabb rudat venni, hiszen ezt nehezebb meg/kikerülni. A rudak legjobb esetben fából készültek, hiszen az alumínium, illetve műanyag rudakat a ló könnyen elrugdalhatja, és egy idő után azon vesszük magunkat, hogy az idő nagy részében rendet rakunk.

A hagyományos cavalettit három magasságba lehet állítani forgatás révén: 15-20 cm, 30-35 cm, illetve 50 cm körül van. Később ilyesmi magasságokra lesz szükségünk, miután már flottul megy a „rudas” fázis.

Fáslit, pataharangot, illetve ínvédőt nem használok, hiszen ezek használatáról kiderült, hogy nem szükséges, illetve akár ártalmas is lehet. Ha a lovad folyamatosan belelép a hátuljával az elejébe, akkor pataharang helyett egy jó kovácsot ajánlanék, aki olyan szinten helyre teszi az elülső patákat, hogy ugyanolyan gyorsan letudják a talajfogási fázist, mint a hátulsók.

Első lépések a rúdon át

Az első „rudas” feladatokat csak azután szoktam ajánlani, ha az alapok szinte minden nap probléma nélkül és finom fázisokra működnek. Az sem árt, ha már elkezdted a szabad munkát a lovaddal, viszont ha idáig még nem jutottatok el, az sem baj. A lényeg, hogy legyen köztetek egy olyan szintű összhang, tisztelet, és bizalom, hogy ne érjenek meglepetések egy-egy kisebb stresszhelyzetben sem.

Szabad munka?

A teljesen szabad munkát akkor ajánlom, miután sikerült zökkenőmentesre begyakorolni kötélen, kötőfékkel az alapokat, és nem tapasztalunk ellenkezést, félelmet, avagy egyéb negatív megnyilvánulást a ló részéről, illetve mi magunk is biztonsággal mozgunk a lóval együtt. Mindezek ellenére sem szabad meglepődnünk a szabadon dolgozó ló első reakciói miatt, hiszen ne feledjük, a ló csak teljesen szabadon tud igazán őszinte lenni. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy túl korán akarnak szabadon ugratni lovukkal (és itt nem a hagyományos szabadon ugratást értem!) – amit megértek, hiszen ennek minden egyes alkalma speciális! Viszont, ha túlságosan elsietünk, nagy az esélye annak, hogy a ló besokall, és előbb-utóbb az ellenkezés valamelyik megnyilvánulását mutatja. Legyünk tehát türelmesek, hiszen a jó alapozásra jó sok időt kell szánni. Aki tehát gyors sikerre vágyik, annak számolnia kell a gyors kiábrándulással is.

A munkafázisok

Mint minden újat, ezt a fajta munkát is apró részeire bontom a ló számára. Minél többször veszünk elő egy egyszerűbb feladatot, amit a ló szívesen kivitelez, annál jobban erősödik a feladat kivitelezési vágya, illetve a lovas felé mutatott bizalom. Emellett a ló sikeresnek is érzi magát (feltéve, ha a jól kivitelezett feladat után nem marad el a jutalom- pozitív megerősítés). Tehát, nagyobb az esélyünk, hogy következő alkalommal is szemrebbenés nélkül kivitelezi, ha megkérjük rá, avagy nagyobb eséllyel lesz sikerünk, ha magasabb színvonalú feladatot kérünk!

Egy rúd átlépése, mely a földön fekszik: Ez a legelső fázis. Itt általában már minden kiderül, hiszen egyrészt a lépés a legfontosabb jármód, másrészt pedig mert a ló most tapasztalja meg életében először, mi is az a rúd ott a földön. Megtapasztalja, mit is akarunk elérni: lépje át! Méghozzá nyugodtan, lendületesen, bátran, habozás nélkül, bármikor! Nos, ezek nagyon fontos szempontok, mert ha jól dolgozunk, a fenti mondatban kicserélhetjük a rúd szót egy akadályra/ugrásra, aminek később majd a magassága is megnő. Lefordítva: ahogyan reagál a ló az első, csak a földre fektetett rúdra, hasonlóan fog reagálni az ugrásra is. Az ismétlődés elve szerint viszont, ha a rossz ismétlődik (például nem szívesen lépi/ugorja át, így inkább kikerüli), akkor jobb, ha kicsit közbe lépünk és egyszer megpróbáljuk elérni az ellenkezőjét: átlépi/átugorja. Ezek után csak az a feladatunk, hogy az új válaszreakciót erősítsük meg. Ez a fázis addig tart, amíg kötél nélkül is, a teljesen szabad ló szívesen, megfontolás nélkül lépi át mellettünk a rudat. Ez a fázis nem tart sokáig, általában a lovas tapasztalatától függ a hossza. Mindenképpen érdemes rászánni viszont a szükséges időt, hogy abszolút pozitívan vésődjenek be az alapok.
Rúd feletti megállás – rúd a ló hasa alatt: Ez egy nagyon egyszerűnek tűnő feladat, viszont ha az ember maga áll neki, akkor 10 lóból 9-cel küzdeni kell. Miért is? Nos, a válasz egyszerű: a ló menekülő állat, és még ha teljes nyugalom is van körülötte, azért ő szereti, ha minden helyzetben képes elszaladni (hátha jön egy oroszlán…). Ezt akkor tudja megtenni, ha a terep körülötte szabad, és lábait sem korlátozza semmi sem a mozgásban. Na, ez az! Amikor úgy állítjuk meg a lovat, hogy a hasa alatt van valami, akkor amint futnia kellene, azonnal fennakadna valamin. Legyen az rúd, hordó, vagy egyéb tárgy, nem szeretik azt állva a hasuk alatt tudni- ennek egy igen rövid verziója amikor a ló átlépi a rudat, hiszen egy rövid pillanatra ugyan, de itt is a hasa alá kell vennie azt. Ez a feladat a bizalmat fokozza és fejleszti a ló bátorságát, együtt gondolkodását – ezekre az ugrás során mind szüksége van. Éppen ezért fejlesztem már az elején.
Több, földön fekvő rúd átlépése: Ez, ha már egy rúddal gond nélkül ment, nem fog problémát okozni. Vannak ugyan lovak, akiket megzavar az egymás után lévő sok rúd, viszont ha látják rajtunk, hogy minket ez nem zavar, és teljes lazasággal, magabiztossággal vezetjük át őket, akkor rájönnek, nincs itt baj. Az elején érdemes ugyanazokat a rudakat használni, később aztán lehet váltogatni a színeket! Ne ijedjünk meg, ha a ló a más színű rudat megtagadja – ők máshogy látnak, mint mi, és a látottakra nagy hangsúlyt is helyeznek. Tehetünk egymás után rudakat egyenes vonalra, később ívelt vonalakra.
Mindez ügetésben: Ha már a fentiek mindkét kézen mennek, akkor próbáljuk ki ügetésben is.
Rúdon hátralépésben átlépni: Ez egy fogós feladat, hiszen a helyesen kivitelezett hátralépés már eleve gimnasztikai jellegű tulajdonságokkal bír. Egyszerűnek néz ki, de a ló számára nehéz. Minden, ami a hátsó lábai mögött van, az a fej/nyak elfordítása nélkül holttérben van! Éppen emiatt a lovak maguk akarják megnézni, mi is van ott a hátsó lábaik mögött. Ezt hagynunk kell, hiszen még a szuperhősök sem tudják átlépni azt, amit nem látnak! Ha a ló táncol, legyünk türelmesek, és mindig pozícionáljuk be merőlegesen a rúdra (pl. a farkiterelés, vállkontroll feladatokkal). Srégen azért nem szeretem eleinte a kivitelezést, mert még nehezebb és nagyobb a kifordulás esélye. Hagyjunk időt a lónak. Ha kell, rakjuk a rudat a fal mellé, így csak egy oldalon kell kontrollálnunk a kieséseket. Ha ez megvan, könnyebben megy az utánfutóból való kitolatás – ami szintén minden ló rémálma.
Emeljük meg a rudakat: Először lépésben, aztán ügetésben. Itt valójában az első 3 részfeladatról lenne szó. Ha van cavalettink, használjuk azt ekkor még a legalacsonyabb állásban. Ha nincs, az sem baj, akkor tegyünk alá egy autógumit, vagy egy másik rudat! Optikailag egyszerűbb dolga van a lónak, ha a rúd mindkét vége egyforma magasságban van. Később ezt lehet variálni: az egyik vége a földön, a másik fent, stb. Soron belül is érdemes variálni: az első rúd a földön, a másodiknak a jobb fele van megemelve, a harmadiknak mindkettő, a negyediknek a bal. Itt már csak a fantáziánk szab határt a dolgoknak!
Próbálkozzunk szabadon: Ha már eljutottunk eddig, és ismerjük a földi munka alapjait (a ló megállítása, hátraléptetése a ló előtt, illetve mindkét oldalán), akkor nincs akadálya annak, hogy teszteljük kapcsolatunk erősségét a lóval. Miért ne tennénk meg ezt a lépést, mely olyan sok extra információt ad a képzési módszereinkről. Igaz, a kudarc lehetősége mindig ott van (pl. a ló kikerüli a rudakat, vagy megáll, vagy más irányba iramodik), viszont sose felejtsük el, hogy ez a ló véleménye rólunk és munkánkról. Ha egy ló nem ugorja meg mellettünk szabadon az adott tárgyat, akkor nem bízik meg eléggé döntésünkben! Vagy mi nem döntöttük el elég határozottan, hogy most ezt megugorjuk! Vagy túl sokat kértünk tőle. A lehetőségek száma elég nagy, ami nem csoda, hiszen egy önállóan gondolkodó élőlénnyel dolgozunk együtt, akinek ugyanolyan véleménye lehet a dolgokról, mint nekünk. A cél a vélemények egyezése! Ne féljünk a kudarcoktól, hiszen ezek azok, amik éppen rávezetnek a hibáinkra, és javítási lehetőséget ajánlanak, itt, a komfort zónánkon kívül!
Egyszerű ugrás: A kis X-ben igen sok lehetőség van! Én mindig x-szel kezdem a lovak ugratását, mert megvezeti a lovat az ugrás közepére. Vannak persze lovak, akik akkor is hozzánk közel akarnak ugrani, ha az X közepén sokkal könnyebb lenne. Én ezt nem hibának, hanem nagy megtiszteltetésnek könyvelem el, hiszen a nehézség ellenére is a közelségünket választja a ló! Később, ha már nyeregből dolgozunk, akkor ezt könnyen javíthatjuk. Az X-re érdemes mindegyik oldalról ráküldeni a lovat, és a ló mindkét oldalán kell dolgoznunk, mint eddig is. Csak attól a lótól várhatjuk el a két oldal egyenlőségét (tehát a ferdeség megszűnését), aki egyenlően kap feladatot mindkét oldalán! Erre már a földi munka során nagy súlyt helyezek, hiszen itt a ló két oldala sokkal könnyebben kiegyensúlyozható, mint nyeregből, a mi súlyunkkal együtt.
Kezdjük el építeni a „sort”! Mikor elkezdjük a gimnasztika tanítását – mint ahogyan fent is kiderült – nem szabad elsőre a hosszú sorokra gondolni. Ezek jó célt képviselnek, viszont nem szabad túl korán erőltetni őket. Az első, amit tehetünk, az eddigiek összerakása úgy, hogy segítsük a helyes elugrási pont tanítását. Ehhez jó a kis X, és az elé olyan 2-2,2 méterre a földre rakott rúd. A kettő közti távolság tehát lótól függ (mekkora a ló, mekkora a lépése, stb.), és a lóra is kell szabnunk (ezt ügetésben gyakoroljuk!). Ha a lónak kényelmetlen, avagy már kivitelezhetetlen az elugrási pont megtalálása, akkor bizony rossz távolságot állítottunk be! Ezen a ponton tehát nagy önkritikát kell gyakorolnunk, hiszen egy igen fontos dolgot tanítunk lovunknak. Az elugrási pont helytelen megválasztása a lóban kétségeket, félelmet, végső esetben az ugrás megtagadását válthatja ki. Mindez rajtunk áll!
A sor bővítése: Ha már látjuk lovunkon, hogy kétségek nélkül nagy önbizalommal és kedvvel ugorja meg a sor „kezdeményünket”, akkor kirakhatunk az X elé egy második rudat, ezt is az ügetés távolságára beállítva (lótól függően 100-130 cm).
Mielőtt csak a rudak számát növelnénk, próbáljunk ki két dolgot: az egyik a „primitív sor” kivitelezése szabad lóval (itt elképzelhető, hogy megint csak a komfort zónánk szélére sodródunk, de ez így van jól). A másik pedig, hogy két x-et rakunk le egymás után, köztük egy nagyobb távolsággal. Ezt így akár ügetésben, később aztán vágtában is kivitelezhetjük. Irtó pontos kivitelezéseket lehet csinálni, ha a ló látja, mit szeretnénk – és ez az igazi ugrás számomra. Amikor a ló együtt gondolkodik, számol és mozog velünk

Rudak, és cavalettik, mint „jóga” tanárai – avagy gimnasztika ugrás nélkül

A rudak segítségével nagyon sok hasznos dolgot lehet „elkövetni”. Sokan leginkább az ugrás előkészítése, illetve megtanítása miatt használják, viszont én szeretnék kitérni a másik oldalra is! A rudakat – ha az ember tudatosan és célirányosan úgy rakja össze – igen erős fejlesztő hatása van a ló gondolkodására is! A ló megtanulja a dolgokat összetettebben látni, előre, illetve velünk együtt gondolkodni, látni a megoldást és félelmeket legyőzni Ez számukra egyáltalán nem természetes – velünk ellentétben. A rudakkal történő munka emellett tökéletesen alkalmas még nem lovagolt, illetve már nem lovagolható lovak izmainak fejlesztésére is, gondolok itt csikókra (felkészülés a súly hordására, egyensúlyozására!), és a nyugdíjas/sérült/rehabilitálandó lovakra. A rehabilitációnak igen fontos részévé is válhat a „rudas munka”. A koordináció és a ló hajlékonysága irtózatosan tud javulni anélkül, hogy a csizma, szár támogatná (vagy éppen korlátozná) a lovat. Most ezekre szeretnék néhány példát hozni, hátha az Olvasó is kedvet kap ezek kipróbálására, avagy gyakoribb használatára!

Össze-vissza elhelyezett rudak a földön

Nincs is egyszerűbb ennél a feladatnál – vagy mégsem?! Hiszen a lónak négy lába van, és a hátsókat az esetek többségében odanézés nélkül, ráérzés alapján koordinálja. Éppen ezért fontos sokszor ennek gyakorlása is – a testérzékelés alapvető életfunkció, de azért nem árt gyakorolni néha! Ha a rudakat abszolút szabály nélkül rakjuk le, akár egymásra is, keresztben-hosszában, és laza száron, lassan megyünk át a lóval többször, akkor a ló hamar rájön, nem fog belehalni. Még akkor sem, ha éppen vannak jócskán olyan pillanatok, amikor a lábai „korlátozva” vannak menekülés szempontjából, vagy megakadnak. Ezek a feladatok a ló bátorságát is meghozzák, így érdemes a bizonytalan, félős, avagy éppen tapasztalatlan lovakkal gyakorolni. Napi pár perc, és egy életre oldódnak meg problémák a fejben! Ha a ló már az első rúd előtt behúzza a kéziféket, akkor szánjuk rá az időt. Álljunk meg, nézegessük, mutassuk meg neki, felkeltve kíváncsiságát, mely többet ér ezen esetben, mint a leblokkolás, illetve a félelem. Amint a ló elkezdi vizsgálgatni a feladatot, nyert ügyünk van! Az a ló, amelyik fejét magasan tartva átsiet a feladaton, nem profitált egy cseppet sem, annak ellenére, hogy kivitelezte! Helyes a megoldás, ha a ló lefelé nyújtott nyakkal, elengedetten, és megfontoltan megy át. Ha a kószán elhelyezett rudak nem okoznak problémát, jöhet a következő kihívás!

L/V-alakzat

Ehhez néhány rúdra van szükségünk. Legszűkösebb esetben 4 darabra! Ezeket L forma szerint rakjuk le úgy, hogy a középen kialakított sávban a ló mozogjon. Ez a sáv ne legyen túl széles, mert akkor a feladat értékét veszti, itt ugyanis az a lényeg, hogy a ló a szűk helyen is tudjon pontosan kanyarodni – tehát a sáv elhagyása nélkül. Ilyenkor a ló a kanyarodás felőli oldalon alaposan összehúzza izmait, a külső oldalon pedig mintegy lenyújtja őket! Tehát, kettő az egyben feladat! Amire eljutunk idáig, érdemes az alapvető kommunikációs segítségeket letisztázni: tudjon pontosan kérésre megállni, hátralépni, tudjuk kimozgatni (akár igen kicsiket is) a farát és a vállát – magyarán, tudjuk egy alap szinten koordinálni a ló testét. Ha a feladat nehéz, akkor nagy valószínűséggel ezzel a koordinációval van bajunk: gyakoroljuk ezt külön, rudak nélkül, majd ha eljött a pillanat, térjünk vissza az L-alakzathoz. Amikor először nekiálltok, ne légy elkeseredett, ha nem sikerül helyből az egész akadály. Szánj rá időt, menjetek be az első egyenes végéig, hagyd ott állni, majd léptesd ki hátrafelé. Kezd újra, és figyelj arra, mit hogyan kérsz a lovadtól. Ha hibázik, azt nem feltétlen kell az ő számlájára írni! Ha pedig előrefelé megy, próbáljuk meg hátralépésben, vagy oldalazva. Ha mindet megy kötélen, próbáljuk meg anélkül. Ha pedig a 90 fokos kanyart jól vettétek, lehet szűkíteni a kanyar szögén, amiből a V alak jön létre! A variációk lehetősége igen nagy – használd őket!

Labirintus

Alapjában véve a fentiek folytatása a labirintus, amikor több rudat használva egy olyan labirintust alakítunk ki, amin szűkösen, de átfér a ló! Itt már több kanyar következik, kihívás mind mentálisan, mind testileg – pont ez az, amire egy már alig használt, vagy éppen egy rossz szokásokkal bíró, unatkozó lónak szüksége van. Akár egy csikónak is, akinél fel kell turbóznunk a koncentrációt.

A labrintust érdemes rövidebb formában kezdeni, majd bővíthetjük, amint látjuk, hogy a ló készen áll rá. Figyeljünk oda a sebességre: ezt a feladatot lassú lépésben érdemes megtenni, ilyenkor tudja a ló a kisebb részleteket is észrevenni és jól megoldani. Amit nem lát, arról ő sem tud! Itt is érdemes egy pálcát, avagy répabotot használnunk, a kommunikáció megkönnyítése végett, amennyiben szükséges!

A labirintust lépésenként érdemes megoldani a kezdetben. Néhány lépés után általában ígyis-úgyis elérkezünk egy derékszögű kanyarhoz, szóval ott le kell lassulni/megállni és a far, avagy a váll mozgatásával kell tovább haladni. Ha a ló elsiet a sarokban, avagy túl gyorsan fordul, és pl. kilép a labirintus területéről, akkor sosem szabad megbüntetni. Ezt a feladatot csakis sok higgadtsággal tudjuk szépen megcsinálni. Ha sietős napod volt, felejtsd el!

Ha pedig földről jól megy a feladat egy ideje, kipróbálhatod lóháton is! Én amikor kanyarban lovagolok, akkor a külső ülőcsontomat szoktam terhelni, főleg a szűk kanyarokban, hogy megkönnyítsem a belső hátsó láb mozgását. Próbáld ki, a lovad hálás lesz érte!

Csillag alakzat

Ehhez 4-6 darab rúdra lesz szükségünk, és egy nem túl magas tárgyra, amire fel tudjuk rakni őket, pl. egy kis kockabálára, avagy egy hordóra. A rudak másik vége a földön van, végeik olyan 70 centire egymástól. A feladat során a lónak alaposan meg kell néznie a rudakat, és pont ez a célja: nyakát lefelé nyújtja miközben ezt teszi, így a törzs felső vonala púposodik – ideális nyújtás az ott lévő izmoknak. Emellett, mivel a csillag alakzatban van egy kanyar is, a ló mindig „egy adott kézen megy”, így egész teste is meghajlik, miközben nyújtja a hátát. Ideális feladat már nyugdíjaztatott lovaknak is! Azoknak pedig, akik merevségtől szenvednek, kifejezetten szuper! Természetesen oda kell figyelni a ló adottságaira, nem szabad túl mohónak lennünk: a feladathoz alkalmazkodnia kell a testnek, és ha már megy sem szabad túlzásba vinni. Okosan felépítve viszont akár a napi tréning része is lehet. Ha pedig a ló lépéshosszával szeretnénk játszani, akkor erre is van lehetőség, attól függően, hogy a rudak által alkotott csillag melyik részébe vezetjük a lovat. Ha a földre fektetett rúdvégeken megy át a ló, akkor laposabbakat kell lépnie és nyújtania is. Ha pedig a magasra helyezett véghez közel megy át, akkor rövideket, de magasan kell lépnie. Kezdjünk középen! Ha pedig lovagolva is kipróbáljuk, sose feledkezzünk meg az elegendő szár adásáról! Ha ezt nem tesszük meg, akkor elmarad a hát nyújtása.

Rács akadály

Ez hasonlít a csillaghoz, de itt már két magas pontunk van, pl. két kitörő, vagy két hordó, ezeket egymással párhuzamosan helyezünk el olyan távolságra, hogy kényelmesen elférjen ló és lovas egymás mellett. Ezekre szintén egymással párhuzamosan lerakunk két rudat, végük a földön. Ezekre merőlegesen jönnek a rudak, így egy folyamatosan emelkedő szint jön ki. Olyan 50-60 centi távolság meg is felel közöttük, bár ez a ló mozgásától, méretétől is függ. Meg lehet oldani fokozatosan emelkedő magasságra pakolt rudak és cavalettik kombinációjával is (lsd. kép). Irtó izgalmas feladat, de ennek ellenére extrém lassan érdemes kivitelezni! Praktikus a keresztben lévő rudakat valahogyan rögzíteni, hogy ne mozduljanak/guruljanak el, ha a ló hozzáér! Szánjuk rá az időt, és ha elég gyakorlottak lettünk (a lovat is beleértve!), akkor kipróbálhatjuk nyeregből/szőrén is.

Gimnasztika rudak nélkül? – az érem „sokadik” oldala

Az Olvasó most biztosan azt hiszi, megbolondultam, de biztosíthatom az ellenkezőjéről. A földi munka, melyet jómagam is napi szinten gyakorlok lovaimmal, végtelen sok olyan elemet tartalmaz, melyek erősítő, nyújtó, illetve elengedtető hatással bír. A cikk első részében ezek a pontok is ott voltak abban a felsorolásban, mely a gimnasztikai pozitív hatásairól szólt. Tehát, ezek a földi munkás feladatok is rendelkeznek gimnasztikai jelleggel!

Erről az idő minden szkeptikust „megtérít”, hiszen ha nekem nem, de a szemének biztosan hinni fog. Ezek a feladatok, ha rendszeresen és helyesen kivitelezzük, akkor csodákat művelnek a ló szervezetével, és ezt egyértelműen látni fogjuk mindennapi mozgásában, munkájában, lovak közti mozgásában, és talán a (munka)kedvében is. Vannak olyanok is, akik jógához is hasonlítják, hiszen a ló testi elengedettsége általában a mentális elengedettséget is meghozza.

A feladatok

Kezdjük tehát a felsorolást, hogy melyek azok a feladatok, melyek gimnasztikai hatással is bírnak. Hangsúlyozom, ezek a földi munkában alap feladatok, és pszichés értékük is van. Mindezeket külön-külön taglalom majd:

A farkiterelés: A farkiterelés a földi munka egyik alap pillére. Általában már az első órákon megismertetem vele mind a lovat, mind a lovast. Ez a feladat, pszichés oldalát tekintve, kontrollt ad a lovas számára. Arról van szó, hogy a lovas, mint alfa, oldalirányba mozgatja el a ló farát, miközben a ló az elejével szinte és maximum csak egy helyben lépked. Sokan emiatt az eleje körüli fordulatnak is nevezik, de valójában a tükörképéről van szó. Példa: míg a ló bal oldalán végrehajtott farkiterelés során a ló balra van „állítva”, és törzse jobbra halad, addig a bal eleje körüli fordulat során a ló balra van állítva és balra is halad az elülső belső láb körül. Így remélem, érthető a különbség. A lovak ezt a feladatot arra használják, hogy arra tekintsenek, amerről az információ (leggyakrabban az alfa ló) jön. És pont emiatt tanítom én is az első órák egyikén: a ló tekintsen mindkét szemével (és fülével) arra, ahol a „főnök” van, és legyen ez egyértelmű. Fizikálisan a ló súlya az elején van, de a hátuljával keresztez mindaddig, amíg kérjük a feladatot. Itt lehet variálni: ha nem akarjuk, hogy nagyon az elejére essen, kérünk közben egy kis hátralépést is – itt már többet dolgozik a ló a saját súlypontjának mozgatásával. Biomechanikailag ilyenkor a ló gerincoszlopa oldalsó hajlításban van, a lábak (a mozgás indításakor) addukciója (törzs felé történő mozgása) kifejezett (később ez segít a súlyviselésben), fokozza a ló hajlékonyságát, oldalirányú „mozgékonyságát”, és javul a lépés minősége is.
Hátralépés: A hátralépést mindenki ismeri, a földi munkának a második legfontosabb feladata. Célja, hogy én, mint alfa, befolyásoljam, milyen közel jön hozzám a lovam. Ez kulcsfontosságú a lovak között, hiszen közel csak a barátok és családtagok engedik egymást. Idegen lovak, vagy akik nem épp a legjobb barátok, távolságot tartanak. Ugyanígy vannak az alfával is. Ez az, amit nekünk, mint törékeny, lassú, rossz látású, gyengén halló embereknek meg kell tanítani lovunknak – testünk épsége érdekében! Az életünket köszönhetjük sokszor ennek a feladatnak, hiszen hány baleset oka volt már az, hogy a lovas túl közel volt éppen a lovához? Szerintem sok. Persze, mint minden munka, a földi munka is alapokra épülve indul és úgy halad a magasabb feladatok felé, így itt is eljutunk egy idő után oda, hogy a lovat az eddigieknél (pl. kinyújtott karunk vége, avagy oldalunk mellé) közelebb engedjük. Ez lótól, lovastól, és munkájuktól, képzettségüktől függ. A hátralépés tehát pszichés szempontból amolyan tisztelet (dominancia) feladat: az alfa képes az alárendeltet hátraléptetni, de ez fordítva nem megy! Ha a fizikális oldalát nézzük, akkor jobb, ha törekszünk arra, hogy lovunk a feladatot ne felemelt fejjel csinálja, ekkor ugyanis beesik a háta és csökken a feladat gimnasztikai ereje. Viszont ha, például a könyökízület szintjében van a feje, akkor pont azokat az izmokat erősíti, melyeket a lovas súlyának cipeléséhez illetve az összeszedettséghez kell használnia. A csípő lebillen, az ilio-sacralis ízület hajlításba kerül, a csípőhajlító izmok összehúzódnak. A hát megemelkedik, hiszen ebben a hasizmok összehúzódása is segítik. Éppen ezért hasznos feladat, hiszen a hasizmok igencsak szükségesek a lovagláshoz.
Vállkontroll: Ezt a feladatot is szokás gyakran kivitelezni földi munkás berkekben, lényege, hogy a lovat a vállánál indítva oldalirányba mozgatjuk ki. Könnyen meglátjuk, melyik a ferde oldal, mert azon az oldalon csinálja a feladatot könnyebben a ló. A vállkontroll pszichésen szintén dominanciához köthető, hiszen kitérést eredményez a kivitelező ló számára, amit könnyen meneküléssé alakíthat – ha szükséges. Ez az a mozdulat, amikor egy rangsorban alul lévő ló oldalirányban kilép a felette álló elől. Kinézetre olyan, mintha combra való engedést kivitelezne éppen. Biomechanikai hatásait az oldalirányú mozgásoknál tárgyalom.
Oldalazási módok: Ezek igazi „jolly-joker” feladatok! Pat Parelli mondta egyszer, hogy minél jobban megy a lovad hátra, és oldalra, annál jobban csinál bármi mást. Nos, ezt szerény tapasztalataimmal alátámasztom! Hihetetlen, micsoda mobilitást kölcsönöznek az oldalirányú feladatok a ló egész testének számára! A földi munka szerves része, persze nem ezzel kezdünk, de törekszünk arra, hogy mihamarabb eljussunk idáig, hiszen minél korábban nekikezdünk, annál több tapasztalat gazdája leszünk. Én a ló előtt, mellett és mögött is szoktam kérni, tőlem el, és felém is. Nincsenek határok. A feladat a természetben nem, avagy igen ritka véletlenek során van használva, pszichésen a ló kontrollálva érzi magát, hiszen ha lábait keresztezi, és épp jön érte az oroszlán, akkor elpusztul. A ló nem ilyen mozgásokra lett kitalálva, így fura is neki az elején ez a feladat. Ha a fizikális oldalát tekintjük, akkor a ló elülső és hátsó lábai is végzik az addukciót és abdukciót (tehát lábaikat egymás után viszik a törzstől elfelé, és a törzs felé). A váll és csípő ritmusosan megnyílik – beszűkül. A könyökízület oldalsó és középvonal felüli szalagjai megnyúlnak. Nyújtjuk a lapockán lévő, illetve váll, sőt, még a törzs egyes izmait is (M. infraspinatus, deltoideus, triceps brachii, trapezius, rhomboideus). A csípőízület izmaival együtt hasonló mechanizmuson megy át minden oldalirányú lépéssel! Mindeközben, a gerinc is hajlik, hiszen a földi munka során, pláne az elején, nem követelem meg a lótól az egyenes gerincet, sőt, örülök, ha még az is meghajlik hosszirányban a feladat során.
Vállat-be a ló előtt, avagy mellette: Ezt a feladatot is be szoktam venni a repertoárba, az előzőből levezetve. A ló abban a formában, amiben mi kérjük, nem használja a természetben – én legalábbis nem találkoztam még eddig ilyen esettel. A feladatot sokan a lovaglás aszpirinjeként emlegetik, lényege, hogy a paták három (avagy néha négy) patanyomon haladnak egyenesen előre, miközben a ló hosszhajlításban van. Javítja a ló egyensúlyát, és elengedettségét. A ló a belső hátsó lábával a súlypontja alá lép – így a lendületen is javít. Mindez kivitelezhető anélkül is, hogy lovunkon üljünk, ami irtó jó jövőt biztosít fiatal lovunknak.
A ló jöjjön közel mellettem, tartsa a sebességet: Ez úgy néz ki, mintha vezetném a lovat, de mintha a szokásosnál kissé hátrébb lennék. Pontosan ott, ahol a belső csizma lenne, ha a lovon ülnék. Ez nem egy kezdő feladat, hiszen a földi munkás képzésnek is van egy skálája. Ezt jelen cikkben nem kívánom taglalni, mert megint túllépem a rendelkezésre álló karakterek számát (lehet, meg is történt már?). A lényeg a tempóváltásokon van: egyszer lassan, majd gyorsabban megyek, és újra lassan. Ezzel trenírozhatjuk lovunkat, hogy ne utánunk kullogva jöjjön, hanem tartsa a tempót. Pszichésen ez a ló számára szintén a dominanciával hozható összefüggésbe: aki meghatározza a másik számára, milyen tempóval haladjon, az a domináns. Egy különbséget jegyeznék meg: a lovak általában libasorban haladnak egymás mögött, egymás mellett ritkán (pl. kanca és csikója). Biomechanikai szempontból pedig arra kérjük a lovat, hogy a gyorsításos fázisban lépjen jobban maga alá a hátsó lábaival – ugye ismerős a lovaglásból?
A ló kövessen a kanyarokban (avagy farkiterelés a ló mellett): Ez a feladat is már a haladóbbaknak ajánlott, itt már a ló mellett dolgozunk, és elvárjuk a lótól, illetve megtanítjuk neki, hogy ha kanyarodunk, akkor kövessen minket, és méghozzá nem villamosként, hanem szépen hajolva. A gerinc hosszhajlításban van, a belső hátsó láb, mondjuk egy sarok letudása közben, belép a súlypont alá – lépésben, ügetésben és vágtában is tanítható, mindhárom jármódban javítja a ló egyensúlyát, lendületét. Itt is kb. a belső csizma mellett állunk. A feladat pszichésen egy tanult elem a ló számára, a természetben ritkán, véletlenszerűen alkalmazza.
Kézváltások: Amikor a ló előtt dolgozunk még, avagy a ló mellől a ló elé váltunk és kézváltást kérünk, akkor a lovat át kell állítanunk. Amire eljut idáig az ember, a ló már ismeri a fent leírt vállkontroll nevű feladatot, melyből az átállítás, avagy belső állítás fogalma is levezethető. Pszichésen a lovat mintegy „tereljük”, tehát meghatározzuk, hol legyen (melyik oldalunkon) és merre menjen. Biomechanikai szempontból pedig nem is kell sokat írnom már, hiszen a feladat megegyezik a lovaglás során kért egyik oldalról a másikra történő átállítással. Gyakran végzem, ferde lovaknál, hiszen a földi munka a legalkalmasabb a ferdeség kidolgozásának elkezdésére (a lovas súlya nélkül a lónak is könnyebb!).

Ezzel a feladattal mondhatni inkább csak felfüggesztem a felsorolást, minthogy befejezem. Akit érdekel a földi munka ezen oldala, keressen meg bátran – én minden tanítványomnak elmondom, hogy itt nem csak a répabottal történő csapkodásról van szó – feltéve, ha az edző tisztában van a fenti alapokkal. Gondolkodjunk tehát mindig átfogó, holisztikus módon: nincs olyan, hogy ez „csak egy feladat”.

Teilen mit: